Oldal 347 [347]
OCR
Magyar trilógia — fikciós-dokumentumban elbeszélve Egy nemzeti örökség-kiállításról A. Gergely András Időszaki múzeumot látunk a budapesti Politikatörténeti Intézet termeiben, fotókat és szövegeket, plakát-hatást és filmek múzeumát, élmény- és levéltárat, tárgykollekciót és mögöttes sejtelmeket, testet öltött fikciókat és divatba, emlékezetbe merevedett üzeneteket, politikai vezérkultuszokat és ezek , lecsordogálását" az értelmezői világ máskéntgondolkodói, narratív szféráiba. Közlés a közlésen hever, mintha elbeszélésre épített ál-narratívák, kultikus sekélyességek, vizuális toposzok kifordíthatósága, önnön történeti illúzió-tárukra épülő elvadult életérzések készlete lenne mindez. Talán még intenzívebben, sokkal átütőbben vannak kijelölve az alapozó körvonalak, az átélések lelkületeiben és a nemzeti kultuszok építésének (mintegy időtlen, kortalan, örök) szerveződési felületein egyaránt, ahol rendre kiütközni hajlamos az artisztikus/retorikus/narratív hatásegységek megannyi jele és kelléke, érvényességi (sőt szavatossági) ideje, lejárati bélyegzője és túlélő öröksége egyszerre. Láthatóvá, sőt kihívóvá válik az élmény, hogy a művészetekben nem sűrűbb talán az intellektuális, de evidensen sokkal mélyebb az emocionális töltet — s mikor mindez nyílt páncélsisakkal fölhasználható már a korszakos magatartási gerjedelmek kiaknázására, akkor talán már senki sem kérdez rá érdemben és elvitatóan arra, miként szembesíthető, vagy ki által tükrözhető a vizuális impresszió és intellektuális magyarázat, a közvetlen történetiség és a jóváhagyásával vagy ideologikus magasában efölé emelkedő, mindezt átlátó, híveket és áldozatokat szedő tünemény. A német kezdeményezésű OFF-Biennale Budapest keretében sajátlagos , magyar trilógiát" hozott kiállításként a Magyar Képzőművészeti Egyetemen alkotó-oktató KissPál Szabolcs. Ebben a három-osztatú, térben is elkülönülő tárlatban a szembetűnő szerkezet jóféle kihívást közvetít, kép és képtár, muzeális örökség és tárgyi hagyaték érzelem-motiváló ereje, történeti anyag- és eszme-ébresztési hatásegysége mint valami pusztulásképtelen és egyúttal az időben is , hordozható örökség", a látvány és közlés (eszmei—foldrajzi) határokon és korokon átívelő szimbólumtára szerencsés ötvözetben kínálkozik. Képi—vizualis, sőt látványtrükkös megoldásai sajnos csak alig idézhetők ide a szövegszerű talalasba, s még kevésbé a filmek anyagát vizuálisan tolmácsolva, de így is emlékezetes maradhat talán a látomásos és visszafogottan indulatos ,,dokufikciós" tárlat, ahol a Nagyság és a Méltóképpeni Kicsinyítés összhatása teremt kellő 347
