Stranica 344 [344]
OCR
út kérdése, míg az államfői találkozók inkább szimbolikus jelentőséggel bírnak." A kisebbségpolitika azonban mindkét országban példaértékű; kormányközi megállapodás született többek közt a Pécsi Horvát Színház, illetve a Horvátországi Magyar Oktatási és Művelődési Központ kollégiumának felépítéséről." Alapvető gondot jelent azonban a népességfogyás. Míg 1991-ben mintegy 24 ezer magyar élt Horvátországban, ez a szám húsz év alatt 10 ezerrel csökkent, és becslések szerint a következő népszavazásig további 2—3 ezres fogyás várható. A legnagyobb gondot — Vajdasághoz hasonlóan — az elvándorlás jelenti; ennek mérséklését szolgálja a Drávaszögben és Szlavóniában megindult gazdaságfejlesztési program. A népességfogyás a magyar oktatásban, a magyar tannyelvű osztályok számában jelenleg kevésbé érezteti hatását, a horvátországi szabályozás sajátosságainak köszönhetően. Magyarlakta régiókban ugyanis már egy gyermekkel is lehet osztályt indítani — így van ez több más különleges térségben, a szigetvilágban és a hegyvidéken is, megelőzendő az amúgy is kisszámú lakosság elvándorlását. Andócsi János kitért arra is, hogy a beíratások kezdetével minden évben agitálni kell az anyanyelvű oktatás mellett. Az anyanyelv azonban a jelek szerint nem feltétlenül kapcsolódik a nemzeti identitáshoz: a mai horvátországi magyar közösség több mint háromezer tagja nem beszél magyarul, a magukat németnek vallók ugyanakkor egymás közt jobbára a magyart használják. A konferencia délutáni ülésszakának feladata az volt, hogy képet adjon a magyarországi, főként a pécs-baranyai nemzeti kisebbségek tapasztalatairól. Ezt nemcsak a viszonosság igénye indokolta, a magyarországi tapasztalatok ugyanis könnyen összevethetőek a szerbiai és horvátországi magyarság élethelyzeteivel. Mindez azért is fontos, mert — ahogyan Erb József később, az előadásokat követő vita során megjegyezte — a Pécsett és Baranyában élő nemzeti kisebbségek hidat képeznek anyaországaik felé. Gerner Zsuzsanna, a Német Szövetségi Köztársaság tiszteletbeli konzulja, egyetemi oktató a többnyelvűség és a nyelvvesztés kérdéseinek elméleti hátterét, szociolingvisztikai kérdéseit mutatta be a magyarországi, elsősorban baranyai németség példáján. Egy nyelv fennmaradása számos szubjektív és objektív tényezőtől függ, így többek között a nyelv presztízsétől, a rögzített nyelvi normák meglététől, és a nyelv áthagyományozódásának formájától. Mivel 1945 után a magyarországi németeknél a felnövekvő generáció elsődleges nyelvi szocializációja nem ment végbe a családokban, a fiatalok így 1956 után már csak az irodalmi németet tanulták meg, az alacsonyabb presztízsű dialektust pedig elfelejtették." Andócsi János az ülésszakot követő vita során felvetette, evvel analóg a kórógyi magyar nyelvi sziget helyzete, amely — a magyarországi németek esetéhez hasonlóan — a nyelvvesztés, az asszimiláció felé halad. Gugán Iván, a Magyarországi Horvátok Országos Önkormányzatának elnöke előadásában a magyarországi horvátság történetéről és kultúrájáról adott átfogó képet. Színes nemzeti kisebbséget alkotnak, szigetszerű zártságukból következett, hogy bizonyos horvát népcsoportok itt alakultak ki, és az anyaországitól sok tekintetben eltérő identitással rendelkeznek. Baranya jelentős szerepet játszott a horvát kultúra fejlődésében. 1722-ben éppen Pécsett alapították meg az első magyarországi horvát iskolát, ennek 344
