Oldal 342 [342]
OCR
való kötődés alig képzelhető el egymás nélkül. Saját választókerületére utalva megemlítette, hogy a Himnuszt talán a nagymarosi fúvószenekar játssza a legszebben. Ugyanennek a kérdésnek másik oldala a külhoni magyarságért vállalt felelősség. A nemzetegyesítés nemcsak kulturális téren halad, de ugyanilyen jelentős ennek közjogi aktusa, az állampolgárság megadása is; immár több mint egymillió külhoni magyar kérte a kedvezményes honosítást. Mindennek azonban ki kell egészülnie a személyes élmények, személyes ismeretségek és kapcsolattartás lehetőségeivel — ezt kétségtelenül igazolják a Határtalanul program eddigi eredményei.? A nemzetiségi kultúrákra nézve nemcsak a többségi társadalmakban megjelenő nacionalizmus jelent veszélyt, hanem a népességfogyás is. Az asszimiláció és az elvándorlás mellett az anyaországban is gondot okoz az alacsony születésszám. Magyarországon ez a trend az utóbbi években enyhülni látszik, a születések száma némileg, a házasságkötések száma pedig 2010 óta jelentősen nőtt? (elgondolkodtató azonban, hogy a Ratkóunokák csaknem egyharmada magányosan él). Nyugat-Európa hasonlóan képes lehet mozgósítani belső tartalékait, ez azonban attól függ, hogy a kettészakadt nyugati kultúra melyik ága erősödik meg: a hagyományos közösségi elvre, vagy a nyílt társadalom gondolatára épülő modell tud-e megvalósulni. Ez előbbi alternatíva megvalósíthatóságát bizonyítják a döntően hagyományos nemzetfogalmakban gondolkodó középeurópai társadalmak. A külhoni magyarság és a magyarországi nemzeti kisebbségek példát mutatnak Európa nemzetei közötti együttműködésről, nemzeti kultúrák együttéléséről és párbeszédéről. A délelőtti ülésszak két előadása a délvidéki magyarság helyzetét mutatta be, a legégetőbb problémákra és legfontosabb feladatokra helyezve a hangsúlyt. Pásztor István, a Vajdasági Magyar Szövetség elnöke szerint az elmúlt két és fél évtized a nagy remények és a még nagyobb csalódások időszaka volt a Vajdaságban. Szerbia és Magyarország viszonya ma kiváló, a magyarokat érő atrocitások már nem részei a mindennapoknak, és a szerb állam sem veszélyforrásként tekint a magyarságra — ellenkezőleg, a magyar közösség a szerb társadalom megbecsült részét alkotja. A körülmények rendeződni látszanak, minden korábbinál nagyobb méreteket ölt azonban — az 1990-es években egyszer már átélt — tömeges elvándorlás. Míg 2011-ben — a szerb népszámlálás adatai szerint — 251 ezer magyar élt a Vajdaságban, ez a szám mara 210—-220 ezerre csökkent. Az asszimiláció viszonylag kis mértékű, legnagyobb gondot az elvándorlás okozza. A nyugati munkaerőpiac szívóhatása, a jól képzett, fiatal nemzedék elvándorlása immár létében fenyegeti a vajdasági magyarságot. Ebben az összefüggésben számolni kell a magyarországi beruházások negatív hatasaival is. Szabadkán nemrégiben egyszerre több százan utaztak állásinterjúra, mert a bácsalmási vágóhíd és a kecskeméti autógyár is 500-500 álláshelyet hirdetett meg. Annak, hogy sok iskolában nem indulhatnak magyar osztályok, napjainkban már nem a szerb oktatáspolitika az oka, hanem az elvándorlás. 342
