Oldal 306 [306]
OCR
Illúzió, hogy az emberi társadalom mozgásait, strukturálódását figyelmen kívül hagyva, mint individuumok ki tudjuk vonni magunkat azoknak a történelmi összeütközéseknek a következményei alól, amelyek éppen soron vannak. Az egyének — akaratuktól függetlenül — a makroszociológiai változásokba besorolódnak, illetve onnan kirekesztődnek, ha a sors úgy hozza. Ezzel kapcsolatban fontos tisztán látnunk, hogy a személyiségről, a típusról, a karakterről — egyáltalán pszichológiai kategóriákról beszélve — sosem mint egyoldalú relációról van szó. Ha a konkrét társadalmi viszonyoktól eltekintünk, a személyiség nem több, csak egy fantom, aminek nincs létalapja. Tisztában kell lennünk vele, hogy a személyiség, a karakter, a típus, a tehetség — egyáltalán minden pszichológiai kategória — fantommá válik, ha magát a jelenséget leválasztjuk létalapjáról, ha a valóságot megkettőzve az embert mint a pszichológia tárgyát, elválasztjuk a társadalomtól, mint a vizsgált embert meghatározó létalaptól. Az ember nem választható el azoktól a társadalmi és termelési viszonyoktól, amelyeknek ő az alanya és hordozója, ahogyan azt a mai globalista pszeudo-pszichológia tanítja. Post festum Mindenféle vágy és igény cselekvésre sarkall bennünket. Céljaink megvalósulásához nem elég, hogy ha csak makacsul rájuk gondolunk, cselekvésre kell szánni magunkat. A döntést megelőző tudásunk azonban , post festum" jellegű, csak utólag derül ki, hogy vágyaink egy szép napon valósággá válnak, vagy csak bajt hoztunk magunkra. A ráció és a fanatizmus, a türelem és a hisztéria, a kreativitás és a pusztító uralomvágy között őrlődünk, végső soron az ember társadalmi létezésének újratermelése került veszélybe. Azt is mondhatnánk, hogy az ember társadalmi és szellemi léte, önmagára vonatkozó tudása, az élethez való viszonya került ellentmondásba egymással. Nyersebben fogalmazva: kérdésessé vált, hogy a gazdasági érdekeknek, a profitnak alárendelt világ megengedhető mértékben és megengedhető irányba sodorja-e a társadalmat. Az uralkodó elit, a pénzügyi körök számára létezik-e a profitszerzésnek határa? Ennek ellentételezéseként keretek közé lehet-e szorítani a celebek, a percemberek, a tömegtársadalmak , autonómmá" váló embereinek parttalanná váló , önmegvalósítási" törekvéseit? 2018. 05. 17. 1. A jelen tanulmány a Vajdasági Magyar Tudományos Diákköri Konferencián (Újvidéki Egyetem, 2017. november 24—26.) elhangzott plenáris előadás szerkesztett és bővített változata. 2. Wucker, Michele: A szürke rinocérosz. Athenaeum, Budapest, 2016. 3. Kézdi Balázs: A tagadás igenlése. Kortárs, 31(1987): 10. sz. 1987. 81-82. 306
