Oldal 298 [298]
OCR
sem vették komolyan a jelzéseket, rendre figyelmen kívül hagyták a fenyegetést. Ők ma sem akarnak tudomást venni a problémákról, vagy úgy gondolják, hogy megéri vállalni a kockázatot. A profit reménye mindig felelőtlen viselkedésre bátorít , Amit ma megtehetsz..." Nem újdonság, hogy az ember néha előre nem látott kihívásokkal találja szemben magát. Ha nem vagyunk résen, lemaradhatunk valamiről, vagy a ránk leselkedő veszélynek nem tudjuk elejét venni. Amit ma megtehetsz, ne halaszd holnapra — tartja a közmondás. Ennek ellenére az emberek viselkedésére nem ez a bölcs előrelátás jellemző. A hárítás, a halogatás okai között a nagyobb profit reménye áll az első helyen, de más lélektani tényezők is közrejátszanak a tétlenkedésben. Az emberek nem szívesen hagyják magukat kimozdítani komfortzónájukból. A vészmadarakat senki sem szereti. Megbélyegzik, üldözik, kiközösítik azokat, akik a várható veszélyekre figyelmeztetik őket, a rossz dolgok eljövetelét jósolják. A nacionalistának, fajgyülölőnek, antidemokratának, maradinak, migránsellenesnek bélyegzett emberek közül sokaknak csupán az a bűne, hogy szeretnék kortársaik és a hatalom figyelmét fölhívni a társadalmi változásokból származó veszélyekre. A megbélyegzés nem csupán a rosszhiszemű emberek műve, hanem olykor maga a kulturális miliő állít tabukat az emberek elé. A tabuk döngetése, a megrögzült véleményekkel, mintákkal, értékekkel való szembehelyezkedés heves agressziót vált ki a status guo védelmezőiből. Az agresszió pusztító érzelmi viharok formájában jelentkezik, amelyekben az előremutató meglátások, újító gondolatok és a régi vélemények csapnak össze. A társadalom többsége ösztönösen elutasítja azokat a nézeteket, amelyek a veszélyt jelzik, és a szükséges teendőkre hívják föl a figyelmet. Általában csak azoknak a nézeteknek adnak helyet, amelyek gond nélkül összeegyeztethetőek saját korábbi meglátásaikkal, azaz megerősíti őket már kialakított véleményükben. Kollektív gondolkodás és csordaszellem Ma a nyugati kultúrában a status guo megőrzésére való törekvés erősebb minden figyelmeztető jelnél. Michele Wucker az emberek konformitásra való törekvésével magyarázza ezt. , Az emberek inkább együtt tévednek, mint hogy egyedül igazuk legyen" — összegezi fejtegetését.* Nehéz vitatkozni elmarasztaló véleményével, vagy tagadni azt, hogy a nyugati kultúrában a , jó válasz" nem a veszélyre való figyelmeztetés, hanem annak hárítása. A közösségek fennmaradása kollektív gondolkodás nélkül elképzelhetetlen. A kollektív gondolkodásnak azonban megvannak a maga buktatói is. A vélemények egyeztetése közösségi keretekben történik, következésképp a közösségek megszűnésével mind kevesebb lehetőség kínálkozik a kollektív gondolkodásra. Ezzel együtt megnő a tévedés lehetősége. Az , autonóm" (atomizálódó, magukra maradó) emberek félnek téved298
