OCR
költséges, és a lakosság jelentős része számára kevéssé vonzó beruházásokat, mint például amelyek a környezetvédelemhez kapcsolódnak. A világméretű kínai gazdasági térnyerés jellegzetességeinek elemzése során azonban szembesülni kell azzal, hogy az ázsiai ország a terjeszkedés tekintetében is rendkívül sajátos, teljesen egyedi utat választott, ugyanakkor az expanzió hátterében természetesen ugyanazon alapvető igények kielégítése — nyersanyag-biztosítás, piacszerzés — iránti szándék húzódik meg, amely bármely más állam hasonló tevékenységének is a mozgatórugóját jelenti. A Kínai Népköztársaság további nemzetközi térnyerése minden különösebb kockázat nélkül prognosztizálható. A globális nyersanyagkészletek kitermelési lehetőségének elmúlt évtizedekben zajlott átrendeződése — nagyrészt kínai kézbe kerülése — alapvetően változtatta meg a hatalmi viszonyokat, kérdésessé téve ezáltal a nyugati társadalmak további versenyképességét. A Kínai Népköztársaság a legtöbb állami relációban elsőszámú gazdasági — sok esetben pénzügyi — partnerré vált. A sajátos , hódítás" — amelyet nagymértékben elősegít a belső filozófiai—vallási környezet, valamint ennek megléte a kínai migránsközösségekben, továbbá a kelet-, délkelet ázsiai államokban — jelenleg megállíthatatlannak tűnik. A történeti kontextusok figyelembe vételével, Kína egyébként is többnyire a birodalom jelzővel írható le hűen. Ezen a ponton szükséges definiálni a birodalom fogalmát, amely , olyan nagy kiterjedésű, több népet vagy nemzetet magában tömörítő, összetett politikai egység, amely rendszerint hódítás révén jön létre, és egy domináns központból, valamint alárendelt, gyakran igen távoli perifériákból áll." Illetve a bonyolult fogalmi rendszert lebontva úgy is értelmezhetjük, hogy a birodalmat , olyan nagy kiterjedésű politikai egységnek tekinthetjtik, amely eredeti határain kívül eső területeket és népeket is uralma alatt tart. A hatalmi központját általában az egész birodalom domináns etnikai, kulturális csoportjai alkotják, melyhez több peremterület kapcsolódik." Kina, mint földrésznyi területen elterülő államalakulat eleve magában hordozza a birodalmiság meghatározásának azon kritériumát, hogy nagy területen helyezkedjen el, illetve egy domináns központhoz peremterületek csatolódjanak. A birodalmi definíció több népre vonatkozó kitétele is igaznak bizonyul Kína vonatkozásában, hiszen a jelenlegi állam ötvenhat különböző nemzet olvasztótégelyeként működik. A fentieken túlmenően, akár peremterületnek tekinthetünk olyan dél- és délkelet-ázsiai országokat is, mint Szingapúr, vagy Malajzia, amelyekben meghatározó államalakító tényezőként jelentkezett és jelentkezik a Kínával szoros kapcsolatot ápoló kínai nemzetiség. Történelmi aspektusokbol akár egy birodalom perifériajanak lehetne tekinteni a világ számos pontján élő, jelentős kínai migráns közösségeket is. Ezek a közösségek, mint az fentebb jelzésre került, szorosan kötődnek az anyaországhoz, azzal folyamatos kapcsolatot tartanak, és mint a birodalom perifériajat alkotó közösségek tevékenykednek. A nagyhatalmi/birodalmi lét sajátos kínai megvalósulása számos, új típusú biztonsági problémát hordoz magában. A kínai közösségek globális hálózati modellben működése jelentős nemzetbiztonsági kockázatot hordoz magában a befogadó országok vonatko292