Page 291 [291]
OCR
A családi alapú gondolkodás olyan új nagyhatalmi fellépést eredményezhet, amely merőben szokatlanul hathat a nemzetközi színtéren. Az egyes államok nincsenek felkészülve arra, hogy az új típusú , hódítás" keretei között ellen tudjanak állni Peking fokozott globális térnyerésének. A globális kínai pozíciószerzés számos vonatkozásában nemzetbiztonsági kockázatokat hordoz magában, amely túlmutat az olyan közismert tényeken, mint például a hazai ipar ellehetetlenülése. Felmerülnek alapvető, a politikai rendszer működőképességét veszélyeztethető vonatkozások is. Ilyen veszélyforrásnak tekinthető például egyes államokban a kínai kisebbségek nemzetiségként való kezelése, illetve ennek hiánya, amely korábban sosem látott társadalmi feszültségek forrása lehet. A kínai migránsközösségek túlnyomó részt a saját — bölcseleti, filozófiai, vallási — szabályaik szerint élnek, amely többek között nagymértékben megnehezíti a velük kapcsolatos idegenrendészeti, társadalombiztosítási, rendvédelmi és adóhatósági fellépés sikerét. Kína globális gazdasági térnyerése, minden esetben együtt jár a sajátos gondolkodású kínai migránsközösségek megjelenésével. Ezek a közösségek új típusú nagyhatalmi bázist teremtenek, amelyek hatékonyan járulhatnak hozzá a kínai ,,birodalomépités” folyamatához. A ,,birodalomépités” bölcseleti, filozófiai, vallási szabályok — elsősorban konfuciánus szabályok — mentén zajló formája felveti annak a lehetőségét, hogy az ilyen módon kialakuló nagyhatalmak kevésbé vannak kitéve azoknak a kihívásoknak, mint amelyek a nyugati dogmák szerint épülteket érik. Így lehetséges, hogy a Kínai Népköztársaság olyan szuperhatalommá válik, amely a nyugati társadalom számára minden korábbi nagyhatalomnál kiszámíthatatlanabb, ugyanakkor stabilabb és megingathatatlanabb szereplője lesz a nemzetközi politikai életnek. A 21. században használatos biztonságpolitikai fogalmak alapján a Kínai Népköztársaság mindinkább a nagyhatalmi kritériumoknak megfelelő államalakulattá válik, mely nem csak közvetlen térségében, hanem globálisan is képes érdekei változatos eszközökkel történő érvényesítésére, és nagy valószínűség szerint kijelenthető, hogy minimum az adott évszázadban ez a képessége meg is marad. Ugyanakkor számos vonatkozásban Kína a mai napig fejlődő államnak tekinthető, mely kiemelten az egészségügy és az oktatás helyzetében érhető tetten. Az egészségügyben mind több helyen megtalálható a nyugati színvonalat képviselő csúcstechnológia, ugyanakkor számos helyen a legalapvetőbb szolgáltatások sem érhetőek el. A kínai oktatás színvonalát is számos kritika éri, annak ellenére, hogy az ország mind több elit egyetemmel rendelkezik. Ma a felsőoktatásban folyamatosan növekszik azon kínai intézmények száma, amelyek hallgatójának lenni presztízst jelent nemzetközi viszonylatban is, ugyanakkor a kínai oktatási rendszer — elsősorban belső Kínában — a mai napig gyenge szinten működik. A két kiragadott példán túlmenően természetesen számos egyéb területet is lehet találni, amelyben Kína a mai napig nem éri el a fejlett országoktól elvárt minimum teljesítményt. Fontos ugyanakkor hangsúlyozni azt is, hogy pekingi vezetők a nemzetközi színtéren gyakran hivatkozási alapként tekintenek arra, hogy országuk fejlődő állam, ennek eredményeként pedig sikeresen odáznak el olyan 291
