OCR
(ii) A fenntarthatóság lokalista értelmezése elsősorban azt teszi az egyes ember erkölcsi feladatává, hogy a saját politikai közösségének a fenntartható fejlődésére törekedjen. Ebből a nézőpontból a fenntarthatóság tekintetében sokkal reálisabb elvárásokat lehet megfogalmazni. Például egy dél-alföldi fiatalnak általában csökkenteni kell az ökológiai lábnyomát, hogy ne veszélyeztesse a helyi ökoszisztémák fennmaradását. A csökkentés konkrét célértékét mindig az adott régió kapacitása és sajátosságai határozzák meg, ami többnyire eltér a globális, illetve a nemzeti átlagtól. Továbbá ennek a fiatalnak legalább három gyermek vállalására kellene törekednie, hogy ellensúlyozza a régió elnéptelenedését és a népesség természetes fogyását. Ezzel szemben egy nigériai fiatalnak maximum két gyermeket szabadna vállalnia, hogy mérsékelje az országra jellemző népességrobbanást (5,5 gyermek/nő); továbbá a technológiai előrehaladás révén csökkentenie kell az ökológiai lábnyomát, és így az országra jellemző ökológiai deficitet, amelynek értéke jelenleg -0,47 globális hektár/fő. A fenntarthatóság lokalista értelmezésnek több előnye is van. Egyrészt csak ez a felfogás teszi lehetővé a sokszínű, helyspecifikus fenntartható gyakorlatokat, amelyek messzemenően figyelembe veszik a helyi közösségek kulturális, környezeti és demográfiai sajátosságait. Másrészt mindig a lokális ismeretekkel rendelkezőknek van a legpontosabb tudásuk saját magukról és így csak nekik van esélyük arra, hogy megtalálják a fenntarthatóságukat biztosító legjobb helyi gyakorlatot. Ráadásul ezeket a gyakorlatokat a lokális közösségek szabadon és autonóm módon alakíthatják ki, a nagyhatalmak pressziója nélkül. Harmadrészt, ha minden egyes lokalitás fenntarthatóvá válik, akkor ennek járulékos következményeként az emberiség is fenntartható állapotba kerül. 4. Az Európai Unió és a fenntartható fejlődés A fenti megfontolások alapján most válaszoljunk arra az aktuális kérdésre, hogy az Európai Uniónak a fenntartható állapotot a politikai globalizálódás vagy a lokalizálódás útján kellene-e megvalósítania. A fenntartható fejlődés globalista értelmezése nyilvánvalóan az Európai Unió politikai globalizálódását — vagyis az Egyesült Európai Államok kialakulását — szorgalmazza a vezető európai országok irányítása alatt. Ez az út azonban a már említett problémákat (egységes fenntarthatósági modell bürokratikus kikényszerítése, kisebb európai országok gyarmatosítása stb.) veti fel ismét. Ráadásul ebben az esetben az is kérdéses, hogy az Európai Unió valóban lépéseket tenne-e a fenntarthatóság felé, vagy megmaradna a jelenlegi fenntarthatatlan állapotában. Az ebből fakadó problémákat pedig más területek erőforrásainak a bevonásával kompenzálná. Erre j6 példa, hogy az Európai Unió magállamai a demográfiai hanyatlasukat a környező országok népességének elszívásával biztosítják. Európában a fenntarthatóság szempontjából is óriási különbségek vannak az egyes nemzetek és régiók között. Csak lokális szinten (helyi, regionális, állami) találhatók meg az adott közösség kulturális hagyományaihoz és az adott ökoszisztémához igazodó legsikeresebb fenntarthatósági gyakorlatok. A környezeti gondolkodás mindig is 278