Stranica 255 [255]
OCR
visztika professzorának, a főleg nyelvészettel foglalkozó Asbóth Oszkárnak a kurzusára. A Tekelijanum szerb diákjai két-, illetve többnyelvűségük révén nem egyszerűen betekintést nyertek a magyar és a német nyelvű kultúrába, és ezt kihasználva mintegy közvetítettek a két kultúra között, Budapesten kiépült kapcsolati hálójukat kihasználván, aktívan vettek részt az anyanyelvi művelődés mellett a magyarban is. Beszédes példa Tihomir Ostojié adatközlése az Irodalomtörténeti Közleményekben, mely nem pusztán kapcsolattörténeti okokból jelentékeny. Veljko Petrovié — mint ismeretes — megpróbálkozott a magyar verseléssel is; noha ezen a téren teljesítménye talán kevésbé jelentős, de szerb és horvát költők magyar fordítására is vállalkozott — s munkáját jó színvonalon végezte. Ezzel érkeztünk el a következő állomásra. Budapest, a Tabán és Krisztinaváros 1903-ban (Forrás: fortepan.hu / Budapest Főváros Levéltára) 2) A Croatia című lap megjelenése és számainak érdekes tartalma nem kapta meg a megérdemelt visszhangot. A Juraj GaSparac horvát joghallgató által szerkesztett folyóirat célkitűzését (ismétlem) emígy fogalmazta meg: , a horvat—szerb és magyar testvérnemzetek között barátságos jó viszony, testvéri szeretet ápolása (...) a horvát—szerb viszonyok ne legyenek a magyar publikum előtt terra incognita?.? A folyóirat vegyes tartalmúként funkcionált, elsősorban a közeledést szolgálva, némileg e célnak rendelte alá az irodalmi—esztétikai vonatkozásokat. Minthogy sok irányban érdeklődött, és sokfélét közölt, olyan olvasókra számíthatott, akiket a , közeledés" minden formája érdekelt. Ezúttal az irodalmi szemelvényekről ejtek néhány szót: bizo255
