OCR
harminc évvel ezelőttiekre, s ennek tükrében az immár történelemmé vált közelmúlt is sok tekintetben más értelmet nyert. Az Európa-szerte történt változások, amelyeket az Unió mai vezetői lazán csak , fejlődésnek" szoktak nevezni, számunkra a korábbi kulturális tér beszűkülését jelentette, ugyanis a különböző nyelvi kultúrával és tradíciókkal rendelkező közösségek a többségi államnyelvre kényszerültek áttérni. A , kényszer" ma már más formában jelenik meg, mint régebben. Azt, amit a politikusok, katonák régebben szuronnyal, börtönnel kényszerítettek ki, ma a pénzvilág és a média végzi el. Talán megbocsátható, ha ezt a kényszert mi, határon túli magyar kisebbségek, képtelenek vagyunk , történelmi haladásként" értékelni. Ezzel szemben a 2010-ben meghozott, a magyar állampolgárság könnyített megszerzését lehetővé tevő törvény kétségkívül olyan aktus volt a magyar kormány részéről, amely politikailag átrendezte a határon túli magyar közösségek életét. Ezzel a döntéssel a magyar állam olyan jogviszonyba lépett a határon túl élő magyar emberekkel, amely jelentősen hozzájárult nemzeti identitásuk megerősítéséhez. A magyar állampolgárság megadása egyéni szinten jelentős előrelépés, maguknak a kisebbségi közösségeknek a helyzetén azonban lényegében véve nem változtatott semmit. Mivel ez az új jogviszony az állampolgárságot nem köti autonómiához, mint ahogyan azt mi annak idején elképzeltük, az önrendelkezés kivívásának útján egy jottányit sem jutottunk előre. Válaszra várva Talán ismeretes, hogy a kettős állampolgárságra vonatkozó igény először itt nálunk, Vajdaságban fogalmazódott meg az egykori Magyarok Világszövetsége Jugoszláviai Országos Tanácsa részéről. Mi, vajdasági magyarok voltunk tehát az első javaslattevők, azzal a megszorítással, hogy a magyar állampolgárság megszerzését a magyar autonómia megvalósításához (támogatásához) kötöttük. Nem kétséges, hogy ez esetben sokan máig is várnának a magyar állampolgárság megszerzésére, de aligha kétséges, hogy jelentős hátszelet kapott volna a magyar önrendelkezésre irányuló törekvés is. Nem ez történt. Egyetértek Salat Levente véleményével, mely szerint azt gondolni, hogy a magyar állampolgársággal rendelkező erdélyi, vajdasági magyarok nagyobb eséllyel szerezhetnek érvényt közösségük jövőjével kapcsolatos elképzeléseiknek a román, szerb állammal szemben. Ez minden alapot nélkülöző feltételezés lenne." Az állampolgárság kiterjesztésének a politikai üzenete (és következménye) nem a határon túli magyarok szülőföldjének megőrzésére irányuló törekvés, nem is a kisebbségi kollektív jogok megszerzése, nem a nemzeti önrendelkezés, hanem épp ellenkezőleg, a szülőföld feladását, a kisebbségi magyar nemzetrészek felbomlását gyorsítja meg. Elismerem, hogy fájdalmas dolog ezt tudomásul vennünk, hogy az állampolgárság megadása is — bizonyos értelemben — a , nemzet határok feletti egyesítését" jelenti. Lehetséges, hogy a , nemzeti integráció" ezen a szinten sem jön létre, ha vakon ragaszkodunk a térségben élő magyar nemzeti közösségek új struktúrájának kiépítéséhez, az őshonos területek autonómia formájában való megőrzéséhez. Jelen formájában viszont 229