OCR
míg a kisebbségi magyar közösségek békés eszközökkel történő ,,érdekérvényesítési törekvése " eddig a legcsekélyebb eredménnyel sem járt. Eddig — mondom, nem mintha várható lenne, hogy ezután jobbak lesznek a kilátásaink, de a történelemnek — minden ellenkező vélemény ellenére — még nincs vége. Tény azonban, hogy a magyar közösségek az elmúlt huszonvalahány évben (az asszimiláció, a kivándorlás, az öngyilkosság következtében, illetve utódnemzés hiányában) nagyobb (vér)veszteséget szenvedtek, mint amit a koszovói albánok hoztak függetlenségük érdekében. Természetesen ez ,nem felhívás keringőre", hanem annak a fájdalmas ténynek a felismerése, hogy a politikai erőviszonyok átrendeződése nélkül nincs az a kisebbségi politikai élcsapat, amely önmagában — hathatós külső segítség nélkül — ezt a ,, meccset" megnyerhetné. Ez a sajnálatos körülmény azonban nem mentesít bennünket attól, hogy saját hibáinkkal, gyengeségeinkkel és mulasztásainkkal szembenézzünk. Nemzetépítő projektek Bakk Miklós Narratíva, avagy a megértés evolúciója című írásában ugyancsak arról a , politikai térésrdl” beszél, amely a kisebbségpolitikában bekövetkezett." A szerző véleménye szerint az RMDSZ célja (, teoretizáló és ideológiai kerete") ,,az első időszakban" még határozottan az , önkormányzati modell" volt. Ez a gyakorlatban a ,,belső önrendelkezés" igényét jelentette, ami később , valamiért elbukott". Ezt a , bukást" Bakk Miklós a , politikai beszédmód" változásával hozza összefüggésbe, amit bevallom, nem egészen értek. A fejtegetést igen, mely szerint , az RMDSZ nem tudta megteremteni azt a közéleti nyelvet, amely összekapcsolta volna a politikai képviseletet és a társadalomépítést, azaz a kettő közötti közvetítéshez szükséges közpolitikai nyelvezetet”.'* Jóllehet igaza lehet abban, hogy a nyelvpolitika a kisebbségpolitika igen elhanyagolt területe, mégsem hiszem, hogy maga a politikai bukás , nyelvpolitikai" kérdés lenne. Ezt a megállapítását a későbbiek során maga Bakk Miklós is helyesbíti, amikor leszögezi, hogy az ,, önkormányzati modell kimerülése" voltaképpen az RMDSZ román eper Bakk Miklós írását azért idézem, mert ezek szerint a romániai magyarság körében ugyanaz ment végbe, mint a Vajdaságban. A magyar kisebbségpolitika — a győztes többségi párttal való sikeres együttműködés reményében — hátat fordított ,, a kisebbségi nemzetépítés paradigmájának". Ezt a , pártpolitikai fordulatot" aligha lehet kizárólag a magyar kisebbségi pártok nyakába varrni, hiszen a kisebbségi magyarság politikai képviseletének ügye végső soron a Magyarországgal szomszédos országokban történő , demokratikus kibontakozás", vagy mondjuk inkább, hogy a különböző ,,demokraciatípusok" kialakulásának és formálódásának a függvénye. Ennek ellenére, meglátásom szerint, a kisebbségi , nemzetépítő politika" (pontosabban annak hiánya) elsősorban az adott kisebbségi közösség önértékelésének és politikai-ideológiai érettségének a kérdése. Márpedig mind a közösség önértékelése, mind politikai érettsége vitathatatlanul gyenge pontja a magyar nemzetrészeknek. Elsősorban ezek az okok vezettek oda, hogy a kisebbségi politikában a párt, mint eszköz elvesztette nemzetépítő jellegét. 226