Oldal 224 [224]
OCR
Ki kell mondanunk végre azt is, hogy a határon túli magyarok sérelmes helyzetével kapcsolatban nem elég a román (szerb stb.) hatalom arroganciáját felhozni, ha maga a mintaadó nemzetközi jogrend a perverz, amely csakis és kizárólag a hatalmat ismeri, csakis és kizárólag az erőszak nyelvén ért, s csak a hatalommal egyezkedik. Ennek a perverz jogviszonynak a leplezését szolgálja a fülénél fogva előrángatott , nemzeti kérdés", a sokszor , kárhoztatott" nemzeti érzés, amely úgymond , Zavarja" a népek , közeledését és együttélését". Ez a csúsztatás és mellébeszélés a különböző társadalmi entitások (többek között az etnikumok) szabadságjogainak követelésétől való idegenkedést igyekszik leplezni. Látnunk kell és nevén kell neveznünk a nemzetközi jogrendnek azt a perverz sajátosságát, amely számos tanújelét adja a népek kiskorúsításának, az etnikai törekvések negligálásának. Ez a perverz jogrend az, ami fájdalmasan érint bennünket, mert nehezen (sehogy sem) egyeztethető össze önrendelkezési törekvéseinkkel. Illúzió azt gondolni, hogy az erdélyi, vajdasági magyarság az autonómiák kiharcolása révén , békében és jólétben éldegélhet a maga kis magyar világaiban"," függetlenül attól, hogy Európában közben mi történik, s milyenek a románok (szerbek stb.) számára adott, irányadó politikai jogviszony. A párizsi békekonferencia szelleme valójában ma is él. Nem csak azok voltak , aljas gazemberek", akik a trianoni , békét" Magyarországra ráerőltették, hanem azok is, akik a békediktátum beteljesülése fölött máig őrködnek." Elszoruló torokkal vettük tudomásul, hogy a nemzetközi igazságosságnak, a népek szabadságának nagy eszméje, amelyet a szövetséges hatalmak oly fennen hirdettek, már Trianonban porba hullt. De csaknem száz év után továbbra is azt hallani, hogy még mindig mi, magyarok vagyunk , történelmi léptékvesztésben", s hogy a , veszélyt" a magyar kisebbségek felettébb mértéktartó önrendelkezési törekvései jelentik. Felesleges hajbókolás és törleszkedés helyett be kell látnunk, hogy maga a nemzetközi , főirany” elhibázott. Azt a nemzetközi jogrendet kell kárhoztatni, amely alapvetően közösségellenes, népellenes, nemzetellenes, emberellenes, és amely a modern uralmi rendszer megteremtését a nemzeti közösségek felszámolásától, a manipulált tömeg létrehozásától, az arc nélküli klónoktól reméli. Kettős mérce A nemzetközi jogrend perverz sajátosságáról beszélve hadd utaljunk a nemzeti önrendelkezés elvi tisztázatlanságára és a gyakorlatban megfigyelhető kettős mércére. A nemzetközi jogrend szerint, mint ismeretes, minden népnek joga van önrendelkezéshez, azonban — ahogyan Salat Levente írja — a vonatkozó dokumentumok homályosak a tekintetben, hogy mely embercsoportokat lehet népnek tekinteni. Mitől nép a nép? Ki, mikor és mitől válik néppé? Kié a döntő szó ebben a kérdésében? A következetesség és a tárgyilagosság minimuma is hiányzik ezeknek a kardinális fontosságú kérdéseknek az eldöntéséhez. Erre vonatkozóan érdemes Salat Levente gondolatmenetét tovább követni. Elvileg minden népnek joga van az önrendelkezéshez. E jog 224
