Page 223 [223]
OCR
táron túli magyarok Trianon óta dédelgetnek magukban, egyáltalán teljesíthetők-e? Szembe tudunk-e nézni azzal a ténnyel, hogy , az erdélyi magyar kisebbség tagjai kevés eséllyel maradhatnak meg magyarnak Romániában, ha úgy szocializálódnak, mintha Magyarországon élnének"? — kérdezi Salat Levente." Azt gondolom, hogy a fennmaradás esélyeinek megkérdőjelezése jogos a többi határon túli magyar közösség esetében is. Az elszakított nemzetrészek , szocializációjára" vonatkozó megállapítást azonban szerintem aligha lehet a sajátos kisebbségi körülmények magyarázataként elfogadni. A magyar nemzetrészek megmaradását nem az veszélyezteti, hogy társadalmi szocializációjuk során nem , idomulnak" kellőképpen a sajátos romániai (szerbiai stb.) viszonyokhoz, hanem, hogy magyarként nem hagyják őket élni, ők viszont ennek ellenére magyarként kívánnak élni. Itt nem a más nemzetiségen van a hangsúly. Nem az a baj, hogy a románok, szerbek mások, mint a magyarok, vagy hogy a magyarok nem érzik jól a románok (szerbek stb.) között magukat, vagy nem tudják közöttük föltalálni magukat, hanem hogy a román (a szerb stb.) állam tudatosan — politikai, gazdasági, kulturális — akadályokat gördít a kisebbségek (mint kollektívák) útjába. Semmi okunk ennek vagy annak a politikusnak a jó szándékában kételkedni, a közösséget hátrányosan érintő törvények miatt azonban számos erdélyi, vajdasági magyar dönt szülőföldjének elhagyása mellett, mert az állam részéről tapasztalt idegenkedést, hatalmi dölyföt a maga részéről sérelmesnek érzi, sőt: elviselhetetlennek tartja. Nem az a gond, ahogyan Salat Levente véli, hogy a magyarok képtelenek Romániában (Szerbiában, Ukrajnában stb.) megtalálni azt a világot, amelyet Magyarország kínál számukra, hanem hogy az említett államok nemzeti hovatartozásuk miatt velük szemben eleve — tudatosan és célzatosan — hátrányos megkülönböztetést alkalmaznak. A hátrányos megkülönböztetés kapcsán félreérthető, sőt félrevezető azt a lelki habitust kifogásolni, amely az anyaországban természetes a magyar emberek számára, mondván, hogy Romániában (Szerbiában stb.) más világ van. A gondot az jelenti, hogy az állam nem tehet különbséget az emberek között hitük, nyelvük, tudatuk, szokásaik alapján, akkor sem, ha azok kollektivitasukhoz ragaszkodnak. Ha mégis különbséget tesz, ebből nem az következik, hogy hibádzik az emberek identitása, hogy nem megfelelő a szocializációja, hanem hogy az állam bizonyos embercsoportok szükségleteit és sajátos érdekeit rosszul kezeli, sőt: megbosszulja. Perverz nemzetközi jogrend Ha jól értem, Salat Levente a határon túli magyar kisebbséggel kapcsolatban az ,,otthonosság-érzés" hiányáról beszél. Ez az érzés azonban korántsem az uralkodó nemzethez , igazodó" szocializáció , hiányosságainak", hanem a hatalom arroganciájának a következménye. Ebből kifolyólag elsősorban nem a román (a szerb stb.) többséggel kialakított és fenntartott mindennapi emberi kapcsolatok sérelmesek a magyar kisebbség számára, hanem a hatalom arroganciája az, ami elviselhetetlenné teszi a helyzetet. Az arrogancia viszont a hatalom természetéből fakad, ami megzabolázható, s amelynek a nemzeti sajátosságokhoz semmi köze. 223
