Stranica 220 [220]
OCR
magyar értelmiségi réteg létrejöttének. Ezen túlmenően elsőrendű politikai feladatuknak tartották egy olyan értelmiségi réteg kinevelését, amely fittyet hányt a kisebbségbe került magyarság gondjaira és vergődésére. Ez az értelmiségi réteg nemcsak, hogy soha nem volt egy érzelmi, közérzületi hullámhosszon saját nemzeti közösségével, hanem ellenkezőleg, kulcsszerepet vállalt a kisebbségeket alárendelt helyzetben tartó Onmindsitési-6nmeghatarozasi identitaskeretek kialakításában. Ennek folyományaként a kisebbségi magyar közösségek tele vannak tehetséges, ámde a tudás értékét lerontó, megingott, széthullóban lévő identitású emberekkel. Abból az erősen foghíjas, vékony, identitásában bizonytalan, a közösségért felelősséget nem vállaló értelmiségből, amelyet a magyar közösség vérrel és verítékkel kiizzadt, nehezen állt össze egy autentikus élcsapat, amely a kisebbségi magyar közösségek vezetésére alkalmassá vált volna. Ha lehet, a helyzet ezen a téren ma még rosszabb. A hatalom szolgálatában A II. világháború után színre lépő vajdasági magyar értelmiség nagy része első generációs értelmiségi volt, akik a rendszer kádereként nevelkedtek, és politikai—ideológiai elvárásokat közvetítettek a magyar közösségek felé. Nemhogy nem álltak ellen a hatalom akaratának, hiszen a szolgalelkűség feltétele volt társadalmi érvényesülésükének, de sokszor eléje mentek a hatalom ki nem mondott elvárásainak. A hűségért és a hatalom szolgálatáért természetesen nem maradt el a jutalom, lehetőséget kaptak nemcsak a szakmai felemelkedésre, hanem mindenféle becsvágyuk kiélésére. Ezen a téren az 1990-es politikai fordulattal annyi változás történt, hogy az időközben felnevelkedett fiatal értelmiségi rétegre a történelmileg bukott rendszernek már nem volt szüksége, de az új idők politikája sem tartott rájuk igényt. Az , új demokrácia" a fiatal magyar értelmiségiek számára végképp nem kínált érvényesülési lehetőséget, így azok hamar lapátra kerültek. Ez az átstrukturálódás nagyjából egybe esett a vajdasági magyar kultúra korábban hangadó értelmiségi rétegének a kiöregedésével. A korábban , pozícionált értelmiségiek" kiöregedtek, érvényesülési lehetőség híján viszont megindult a fiatal értelmiségiek elvándorlása a vajdasági magyar politikai és kulturális szintérről. A helyzetet súlyosbította, hogy szűkös lehetőségeire (, forráshiányra") hivatkozva a vajdasági magyar kisebbségi , politikai elit" is feladta azt az elképzelést, hogy a széthulló magyar közösség megmaradásához, regenerálódásához, az identitás újjáépítéséhez feltétlenül szüksége lenne jól képzett, nemzetének elkötelezett fiatal értelmiségiekre. Az áldatlan helyzet hosszas és bonyolult fejtegetése helyett leszögezhetjük, hogy ma ugyanott tartunk, ahol 25 évvel ezelőtt. Erősen megfogyatkozva, felhígulva, vértelenné válva, önmagában elbizonytalanodva a magyar kisebbségi értelmiségnek jószerével ahhoz sincs már ereje (bátorsága), hogy a rendszerváltás elején megfogalmazott célkitűzések mellett kiálljon. Sőt, a vázolt előzmények után ebben a strukturálatlan önmeghatározási—önminősítési helyzetben a kisebbségi magyar közösségek rosszabb állapotban vannak, mint negyed (fél, vagy háromnegyed) évszázaddal ezelőtt. 220
