Oldal 214 [214]
OCR
határ menti térségekben a szomszédos országokban felértékelődtek az ingatlanok a magyarországiakhoz lépest, és Magyarországról járnak át dolgozni Kassára, Nagyváradra, Aradra, Temesvárra, Szatmárra a lepusztult magyar vidékekről az ott élő magyarok. Bekövetkezett tehát az, amit előre lehetett látni, de a magyar kormányok nem kivánván vele foglalkozni, az egykori határokkal elválasztott régiók és régióközpontok, illetve megyeközpontok és annak környéke egységesül, egymásra talál ugyan, de nem jön létre az a szinergia, ami csökkentené az egyenlőtlenségeket, a régi zárványok feloldását, újak létrejöttét. Így aztán ahelyett, hogy a határok két-két oldalán közös régiófejlesztési programokkal, az EU-s források okos felhasználásával revitalizátuk volna ezeket a térségeket, a képzettséggel rendelkező fiatalok jelentős tömegei elvándorolnak Nyugat-Európába, Amerikába. Ez bizonyos térségekben valódi exodus, visszafordíthatatlan folyamat, mint pl. a Vajdaságban. Tehát hiába nyomott át a magyar kormány 50 milliárd forintot a VMSZ-en keresztül, a kettős állampolgárság — Korhecz Tamás szavával — a , kegyes nemzethalalt’ gyorsította fel. Ezt 50 milliárd forint nem fékezi. Persze van remény, de nem számunkra! — ahogy az ott élő fiatal generáció fogalmaz. Ellenben ezek a furcsa pénzosztogatások és a NER soha nem látott megosztottságot eredményezett az ún. anyaországiak és az ugyancsak ún. , htm"7-ek között. Lehet tehát, hogy a kettős állampolgárság üveggyöngyéért Orbán Viktorra fognak szavazni sokan a Székelyföldön, de ezzel az ő sorsuk nem oldódik meg, viszont a magyarországiak soha nem látott indulattal gondolnak rájuk. Mert hiába propagálja Szili Katalin az autonómiát a Székelyföldön, az autonómia nem cél, hanem eszköz, amit a román kormánnyal való tárgyalások során lehetne tágítani, de Budapestről , megadni" nem lehet. Már csak azért is Caragiale tollára való történet ez az autonómia-kampány Romániában, mert miközben ott autonómiáért küzdünk, Magyarországon a minden téren folyó centralizációs politika mindenféle (intézményi, önkormányzati) autonómiát megszüntetett az Orbán-kormány jóvoltából. Illúziónak bizonyultak tehát azok az elképzelések, melyek az Európai Unióhoz csatlakozó országok esetében a lehetséges kapcsolódási pontokat, tereket a magyarországi határon átnyúló regionális fejlesztési programként képzelték el. Holott a , tér szerepe a gazdaság szerveződésében, a Föld erőforrásainak felhasználásában és a társadalom működésében is átalakul. A különböző területegységek (ország, adminisztratív régió, csomóponti régió, makrorégió, kontinentális integrációs és kooperációs övezetek, határrégiók, városok stb.) szerepe és súlya a globalizálódó, ugyanakkor egyfajta uj regionalizmus tüneteit is felmutató, multipolarizálódó világban számottevően átalakul. A hagyományos nemzeti politikák és szabályozás által determinált terekkel szemben a csomóponti és hálózati terek felértékelődnek, a globalissa alakuló gazdaságban főként a mobillá váló termelési tényezők és a tudásalapú innováció versenyezteti a régiókat, miközben a társadalmi és környezeti fenntarthatóság is új értelemben minősíti fel vagy le a különböző földrajzi tereket. Erre az átrendeződésre szükségszerűen a közszféra, annak helyi, regionális, nemzeti és szupranacionális szereplői is reagálnak. A térrel kapcsolatos politikai irányítás és befolyásolás, a tér tudatos tervezése és menedzselése új formákat ölt világszerte." 214
