OCR
tól néhány kilométerre. Ez az együttműködés kiterjedhetne a régió ipari átalakítására, a szolgáltatási szektor (egészségügy, közszolgáltatások, biztosítási rendszer) fejlesztésére, az oktatásra, a munkaerő-átképzésre, az infrastrukturális beruházásokra, a régió pénzügyi újjászervezésére. E célok megvalósításához, úgy véltem, a két- vagy többnyelvűség megvalósítását szolgáló oktatási intézmények megteremtése elengedhetetlen feltétel. Úgy láttam, a régióban hatalmas kiaknázatlan potenciál van. A fejlettségi különbségek miatt várható egy nyugat-keleti mozgás, viszont a régió az Európai Uniótól jelentős felzárkózási támogatást kap ennek kezelésére. Ezért is célszerű egyre nagyobb hangsúlyt helyezni a kutatás-fejlesztésre, a vállalati szolgáltató központok, informatikai és szoftverfejlesztő központok, vagyis az innovatív gazdaság fejlesztésére. Ezzel szemben mi történt? A magyarságot váratlanul és felkészületlenül találta az európai integráció. 1990 után 2004-tdl, illetve 2007-től — ismét tőlünk függetlenül — kerültünk új történelmi helyzetbe. Nyolc és fél évtized után a magyarság jelentős része került ugyan újra egyazon nagy politikai-gazdasagi egység, az Európai Unió keretein belülre, s Magyarország határai nagyrészt virtuálissá váltak, illetve válnak, de szinte állva maradtunk. A kisebbségpolitika belpolitikai játszmák részévé vált. Ez is az egyik oka annak, hogy a 2004. december 5-1 referendumon ugyan Magyarországon megbukott az etnikai nacionalizmus, ám ezt, a határokon kívüli magyarság nagy többsége érzelmi és emancipációs kudarcként élte meg. Máig nem tudjuk, kinek vagy kiknek az érdekében állt ebben a történelmi helyzetben a referendum generálása a kettős-állampolgárságról, aminek előre tudható egyetlen következménye csak is a magyar közösségek szembeállítása lehetett. Holott az új helyzet, mint jeleztem, nem remélt lehetőségeket hordozott, ám a bennünk megrekedt traumákat, mentális határokat nem voltunk képesek lebontani. Jobbról népszavazással kampányoltak a kettős-állampolgárságról, balról 23 millió románnal riogattak. Az etnonacionalizmus a populizmussal kelt versenyre, mígnem napjainkra, 2017-re, a kettő győzedelmesen egyesül (kiegészülve a xenofóbiával, migránsozással). A Fidesz fiókpártok létrehozásával gyengítette az egyes térségekben létező magyar érdekképviseletet ellátó pártokat, aminek következtében az RMDSZ két tűz közé szorult Bukarest és Budapest között. A Hid—Most negligálása pedig — bár bent van a szlovák parlamentben — folyamatos, mivel nem tiszta etnonacionalista alapon szerveződött és működik. A szlovákiai magyarok megosztottsága nem tesz jót egy egyre elöregedőbb, fogyatkozó közösségnek. Ugyanez elmondható a romániai és a vajdasági magyarság helyzetéről is. Az ún. , támogatáspolitika" a rendszerszintű korrupció határon túli magyar közösségek felé való kiterjesztése. A források felhasználása nem átlátható, nem tervezhető az érintetteknek. Az osztogató politika nem tud versenyképes, hatékony, fenntartható fejlődést generálni, hanem kiszolgáltatott alattvalók előállítására szolgál. Nem teremt közösséget. Sőt, inkább szétveri azt. Akadály bármilyen autonómiának. Kvázi ,,gyarmatosítás" folyik, a szomszédos országokban is a hazai fideszes klientúra tör előre. Ugyanakkor meg kell jegyeznünk, hogy a magyar szupremácia-tudatot bántó módon, mind Szlovákia, mind Románia gazdasági fejlődése megelőzvén a magyarországit, a 213