Page 212 [212]
OCR
mely ténylegesen biztosíthatná a kisebbségi társadalmak intézményeinek autonómiáját, sem az egyik, sem a másik oldalon nem alakítottak kt. Tehát ekkor úgy gondoltam, nem szimbolikus politizálást kell folytatni, hanem , két szempontot kell szem előtt tartani: a szabad költözködés jogát és a szülőföldön maradás jogát. Élni kell azzal a lehetőséggel, hogy az európai integrációs folyamat következtében még azoknak az országoknak a vonatkozásában is, amelyek 2004 után nem lesznek az EU tagjai, lehetővé válik, hogy új alapokra helyezzük a kisebbségpolitikát. Ez nem azt jelenti, hogy az uniós integráció magától megoldja a problémák sorát. De lehetővé teszi, hogy az ideologizált sémák menetrendszerű megjelenése — státustörvény, kettős állampolgárság, csak etnikai alapon szerveződő autonómia — helyett, a dolgokat a saját okaira visszavezetve, az egyes országok irányába egyedi stratégiák kidolgozásával végre továbblépjünk a 20. század traumáin. Fel kell ismerni, hogy az egyes országokban (Szlovákia, Románia, Szerbia, Horvátország, Szlovénia, Ausztria, Ukrajna) más és más a magyar közösségek civilizatorikus, gazdasági és társadalmi helyzete. Tudomásul kell venni, hogy hol tartanak a reálfolyamatok (a kisebbségi társadalmak is újrarétegződnek), hogy rosszul folytatott, kisszerű, gyarmatosító jellegű, infantilizáló politikával, az eltartott, kiszolgáltatott státusra törekvéssel csak demoralizálni lehet a szomszédos országokban élő magyarságot. A paternalista, kézivezérelt, megosztó, politikai kalandorokkal terhelt, a magyarországi belpolitikai harcokat exportáló gyakorlat veszélyes folyamatokat indított el. Ehelyett ebben a térségben a 21. század elején nem két világháború közötti példákat kell hangoztatni, hanem világosan látni kell, hogy az adott országok centralizáltságával szemben az autonómia nem cél, hanem eszköz a hatalmi kompetenciák megosztására." Gazdasági téren számolni kell azzal a realitással, hogy a közép-kelet-európai vállalkozások jelentős hátrányokkal veszik fel a versenyt a történelmi, gazdasági és kereskedelmi központokban, a töretlen fejlődés körülményei között létrejött vállalkozásokkal, a hatalmas erőforrásokkal gazdálkodó nemzetközi nagyvállalatokkal szemben. Ezek megjelenésével Kelet- Közép-Európa versenyhátránya ugyan fontos területeken csökkenthető, de a térségen kívüli központokból működtetett multinacionális cégek által generált fejlődés jelentős kockázatokkal jár. Úgy gondoltuk — véltem akkor, 2004-ben —, hogy csakis gazdaságilag erős és/vagy a munkaerőpiacon versenyképes kisebbség teremtheti meg és tarthatja fenn saját intézményrendszereit, ami előfeltétele az egyenrangú együttműködésnek, az új intézményekben való részvételnek. Az a stratégia, amely a magyarországi kis- és középvállalkozók megtakarításait kormányzati forrásokkal erősíti meg és keresi az együttműködés lehetőségét a szomszédos országok gazdasági szereplőivel az egyes régiókban, az új európai uniós intézményrendszerek kialakításában is szerepet vállalhat. Megfontolandónak tartottam a határon átnyúló együttműködések hatékonyabbá tételének szempontjából a hasonló adottságú, de a határ két oldalán fekvő régiók közös fejlesztési régióban való egyesítését. Így — gondoltam — elkerülhetővé válhatna a párhuzamos intézmények létrehozása, az EU-s források öncélú elherdálása a határ két oldalán egymás212
