Stranica 210 [210]
OCR
lehet alakítani olyan hosszú távú, kiszámítható koncepciót és megvalósíthatósági tervet, amit minden érdekelt féllel egyeztetve el lehet kerülni az újabb buktatókat, félelmeket. Együttműködve magyarországi és határon túli magyarok, közösen alakíthatjuk a sorsunkat az integrálódó Európában. Ismertetek ebből a 2004-es koncepcióból néhány gondolatot — amikor még szinte mindenki híve volt az EU-s integrációnak, majd jelzem, mi lett ezekből. Hogyan változott és változik hónapról hónapra, hétről hétre, sőt napról napra az európai integrációs gondolat, illetve folyamat, különös tekintettel a Brexit utáni Európában, a katalánok és a lombardiaiak autonómián túli törekvéseire? Hogyan érintik ezek a változások a magyar kisebbségi közösségek jövőjét, különös tekintettel a magyar kormány etnikai homogenitást, nemzeti szuverenitást hangoztató kijelentéseire? Abból indultam ki, hogy a magyar kormányoknak a határon túli magyarsággal kapcsolatos politikájában is új lehetőségei nyíltak a 2004-es Európai Unióhoz való csatlakozásunk nyomán. A Közösség kohéziós politikai tervei / forrásai ugyanis kiemelt figyelmet fordítottak a határokon átívelő együttműködésre. Ez komoly lehetőségeket jelentett a határon túli magyarokkal való regionális kapcsolatok bővítésére, kiteljesítésére. Azonban az 1990 utáni közel másfél évtized negatív politikai tapasztalatai számos fontos problémára figyelmeztettek. Ezek alapján vontam le azt a következtetést, hogy (a) nem a régiókat kell etnicizálni, hanem az etnikumot regionalizálni. (b) A határon túli magyar kisebbségek helyzete a többség nélkül nem megoldható. (c) Az autonómia nem cél, hanem eszköz. Miért jutottam ezekre a megfontolásokra? A határon túli magyarokkal kapcsolatosan 1990 után ,,/a/z első és legfontosabb változás, hogy szomszéd országonként más és más helyzet alakult ki, aminek egyenes következménye, hogy nem lehet egyetlen, egységes üdvözítő megoldást találni, bár ilyen törekvések menetrendszerűen megjelentek az egymást követő magyar kormányok és a határon túli magyar kisebbségi politikai elitek törekvéseiben is. Holott a nemzetstratégia’, az "egységes magyar nemzet" hangoztatása önmagában véve üres szólam." Miért? , Kelet-Közép-Európa 20. századi fejlődése után — amely szigorú határokkal elválasztott, homogén, egynemű nemzetállami törekvésekkel, autark gazdasági berendezkedésekkel volt terhes és a szomszédos országokban élő magyarsággal kapcsolatosan a be nem avatkozás politikája volt érvényben — az európai uniós integráció évtizedes határokat bont le az Európai Unió alapelveinek megfelelően. Ezek ugyan lehetővé teszik a térségben élők számára a tőke, a munkaerő, az áruk és a szolgáltatások szabad áramlását, de a start helyzet rendkívül eltérő az egyes országokban, s következményei is másként és másként hatnak. Lehetséges következmény lehet az is, hogy a Kárpátmedence azon országaiban, melyek az EU-bővítés során Magyarországgal együtt kerültek az Európai Unióba (2004), vagy várhatóan az évtized végéig kerülnek be, az ott 210
