Page 209 [209]
OCR
Élet a széleken Törzsök Erika Néhány hete könyvbemutatón voltam: Tompa Andrea Omerta," Losoncz Márk Ki vagy te vajdasági magyar?” és Vida Gábor Egy dadogás története? című művei kerültek bemutatásra. A kötetek kapcsán folytatott beszélgetések tanulsága számomra az volt, hogy Magyarországon a valóságérzékelésünk katasztrofális, hogy megállt az idő, hogy a Rákosi-korszakban, a Kádár-rezsim idején nem zárkóztunk be oly mélyen nemzeti sérelmeink, gyűlölködésünk, önsajnálatunk csapdáiba, az apátiába, a megadásba, a szellemi tunyaságba, mint a 2010-es évek óta. Napról napra feladva reményeinket s a még létező gondolkodás szabadságát. A legszebb, hogy erre az egyre mélyülő szellemi válságra is kívülről kell felhívni a figyelmünket — említett szerzőink mindhárman határon túli magyarok. Mi, határon belüli magyarok szűkülő / szűkölő köreinken belül nap mint nap egy folyamatos választási kampány dühében és apátiájában élve, nem látunk ki arra világra, mely körülvesz bennünket, s hihetetlen tempóban változik... Bezárkóztunk szuverén nemzettudatunkkal, illúzióinkkal, vágyainkkal, dezinformáltságunkkal, köldöknézésünkkel, s nem vesszük észre, hogy egyre mélyülő szellemi válság közepén vagyunk. Csak az apátiánk és az önsajnálatunk versenyez az önzés és elaljasodás lejtőjén haladva. Nem véletlen, hogy a , határainkon átnyúló nemzetegyesítés" mára egy fizikai pengekeritésben testesül meg. Az ország miniszterelnöke pedig kijelenti: , Nem akarunk bevándorló ország lenni." S igen, ez a kerítés mögé utalása az országnak a maga nemében sikeres. Amennyiben sikernek nevezhető az, hogy aki nem óhajt bezárkózásban élni, az elmegy. Kivándorló ország lettünk, s ma már a ,,htm”-ek sem Magyarországra jönnek, hanem ők is inkább , migránsok" lesznek a hanyatló Nyugaton. Pedig nem így indult. 2004-ben, 14 évvel a rendszerváltás után, 13 évvel ezelőtt, írtam egy tanulmányt Kiszabadulva a félelem fogságából címmel." Abban az illúzióban éltem, hogy meg lehet haladni a 20. század tragédiáit a kelet-közép-európai térség országaiban, hiszen szinte nincs olyan ország a térségben — lásd Lengyelország, Csehszlovákia, Magyarország —, melyet ne daraboltak, vagy osztottak volna fel a század során... És most itt a nagy lehetőség! A térség európai uniós integrációja valamennyi országnak és népnek egyformán érdeke, lehetősége. Megszabadulhatunk félelmeinktől, a területi követelésektől, nacionalizmusainktól, s hogy nagyhatalmi érdekek játékszerei legyünk. Magyarországon 1990 után, ha követtek is el hibákat a magyar kormányok, úgy véltem, azokat ki lehet javítani. Sőt közös gondolkodással a kisebbségpolitikaban is ki 209
