Page 192 [192]
OCR
tosítás előtti hagyomány heterotemporalitása, amely túlélte a rabszolgaságot, a vallási etikát, az alattvalói sorsot, s a világ alternatív térképének fölrajzolásához járul hozzá. A különféle téri viszonyokra jellemző eltérő temporalitások jó példája lehet a latinamerikai és az európai irodalmi , időszámítás", amely az Alejo Carpentierrel induló , mágikus realizmus" úttörésével kísérelte meg annak az időszerkezetnek átrendezését, amely rádöbbenthet az európai és a latin-amerikai regények különböző időfelfogásában érzékelhető, nemcsak az időviszonyokat érintő epikai változásokra. Ez összefüggésbe hozható a téridős szerkezetek különféle helyi, regionális jellegzetességeivel, az elbeszélés ütemének gyorsulásával-lassulásával; ennek fényében egyfelől az európai modernség és posztmodern rokon vonásaival írható le, ami a latin-amerikai realizmus, modernség, posztmodern körébe tartozik, másfelől viszont a latin-amerikai szerzőkben az a , szorongás" (anxiety) is munkál, amelyet az európai—észak-amerikai minták esetleges (szorosabb) követése válthat ki. Éppen ezért az időiségekben (időfelfogásokban, időszerkezetben, időértelmezésekben) mutatkozó különbözőségek jelentősége megnő már csak a rokonulásokhoz viszonyítva is. E kettősség, az európai modell alkalmazása meg a hatástól szorongás egyébként megjelenik a latin-amerikai szerzőknél, a modernség globális rendjéhez alkalmazkodás éppen úgy, mint a radikális eltérés kísérlete. A világirodalomba becsatlakozás során így végigjátszhatja e följebbi kettősség okozta problémákra reagálás állomásait. Héctor Hoyos műve, Beyond Bolano. The Global Latin American Novel (2015) vissza- vagy előrekapcsol Jorge Luis Borgeshez, akinek Alephje olyan pont a térben, amely minden pontot magába foglal. A latin-amerikai irodalom globalizációs tendenciája ezzel a példával írható le, a nemzeti, a regionális és a globális szembesülése átírja a hagyományos centrum-—periféria előfeltételezéseket, így az európai irodalmaknak van mit tanulni a latin-amerikaitól, ideértve azt a fajta világirodalom-szemléletet, amely a latin-amerikai irodalmakból tűnik elő, amiként a különféle örökségek szabad felhasználásával megteremtik a maguk oly ismerős és mégis újszerűnek-meglepőnek mutatkozó , világ"7-át. Az integrálásnak és elkülönülésnek ez a kölcsönössége hozza létre a művek végeérhetetlen sorát, amely a bábeli könyvtárat segít fölismerni, s amely tovább hatott — nem pusztán Latin-Amerikában, hanem más, európai irodalomban. A Theo D’haen hivatkozta Carpentier Földi királysága (El reino de este mundo, 1949.) előszavából? idézek egy részletet, amely a ,,magikus realizmus" programjának volna fölfogható, akár az európai örökséget nem csupán szuverénül fölhasználó, hanem egy latin-amerikai történet (szemlélet) aspektusából átszerkesztő irodalmi cselekvésforma dokumentálásaként funkcionálhat: , Santo Domingo szigetén, egy bizonyos korban, egy emberöltőnél rövidebb idő alatt végbement rendkívüli események sorát mondja el, hagytam, hogy a csodás szabadon áramoljon abból a valóságból, amelyhez a legkisebb részleteiben is ragaszkodtam. Mert le kell szögeznem, az itt olvasható történet a lehető legalaposabb dokumentáción alapszik, nemcsak tiszteletben tartja az események történelmi valóságát, a szereplők, mi több a mellékszereplők, helyek és utcák nevét is, de látszólagos időtlensége mögött dátumok és kronológiák aprólékos összevetése áll. És ennek ellenére, az események drámai rendkívülisége, a Fokváros mágikus útkereszteződésében összetalálkozó sze192
