Stranica 186 [186]
OCR
ún. kis népek/nyelvek irodalmát. Az újabb világirodalom-stúdiumok sem foglalkoznak ezzel a kérdéskörrel, és a regionális irodalmi mezők sem tartoznak a választott tematikába. Ehelyett inkább a frankofón, hispanofón, anglofón irodalmi együttesek jellemző vonásainak föltárása foglalkoztatja a kutatókat, illetőleg a Távol-Kelet meg a függetlenedett gyarmatok megannyi irodalmi problémája. 5) Bár a kelet-közép-európai irodalmak (ideértve az osztrákot, illetőleg a regionális német nyelvű irodalmakat) a Monarchia-idézések hullámával némi érdeklődést keltettek, sőt Franz Kafka és általában a prágai német irodalom műnemei és prózabeszéde (versbeszéde nemigen) másnyelvű kontextusba beillesztésére történt kísérlet, elsősorban Kafka értelmezése, konfrontálása (például) az egzisztencializmus szerzőivel a kései modernség, sőt, a posztmodern értésének és leírásának része lett, Európa középső és keleti felének régiói annak ellenére nem váltak alaposabban ismertté, hogy egyrészt elmondható róluk: a maguk nemében Európa kicsinyben, másrészt nem egyszerűen leképezik a (mondjuk így!) világirodalmi mozgásokat, hanem olykor előlegezik azt, ami másutt — később — a kiemelt figyelem tárgya lesz. Hogy példával szemléltessem: Ivo Andrié ún. balkáni tematikája, az általa értelmezett , mese" (prica), valamint a mitológiai és a történelmi idő folyamatos ütköztetése jóval később lett a latin-amerikai irodalmak (Gabriel Garcia Marquez vagy Carlos Fuentes), persze, módosított formában, sajátjává, Musil iskolaregénye természetesen nem ismétlődik meg Vargas Llosanál, csupán annak lehetünk tanúi, miként variálódik évtizedek után, az , Óperenciás tengeren" messze túl a századfordulós ,,rosszérzés” az iskolakultúrában — egy diktatúráktól szaggatott és sújtott kontinensen." Egyszóval a sokaktól mellőzött régió bevonása abba a világirodalomba, amelynek újrafogalmazásán az Egyesült Államok egyetemei munkálkodnak, nem nélkülözhetné az innen származó tanulságokat, mint ahogy régiónk tudományosságának sem ártana szembesülni a világirodalom-felfogások változásait munkaprogrammá tévő amerikai kutatással. Ez egyrészt újra a globális, illetőleg mundiális szemlélet hitelességét növelhetné, másrészt hozzájárulhatna ahhoz a felfogáshoz, amely rétegzettségében és állandó dinamikájában tekint a világirodalomra, Goethe szellemében, mint sosem rögzíthető, de fogalmilag megközelíthető folyamatra. Pontosabban: az alakuló, nem rögződő világirodalmi folyamatok határáról nem ártana a (valóban) összehasonlító irodalomtudomány felé közelíteni, melyet éppen az választ el egy szorosabb értelemben vett világirodalom-tudománytól (ha van ilyen), hogy (több ízben emlegetett kézikönyvünkre hivatkozva), lényegéül nevezhető meg; módszere az intermediális és az interdiszciplináris összehasonlítás." 6) Kezdünk a címben jelölt tematika közelébe érni; előbb azonban arról gondolkodom, hogy egyes szerzők önazonosságának meghatározásakor miféle konfliktusok adódhatnak. A 20. század nagy témái közé tartozik Hasek Svejkjének fölismerése, a társadalom, a hivatalosság, a politika, az államot szimbolizáló hadsereg a legszívesebben egyszer és mindenkorra meghatározná helyét, illetékességi körét, világnézetét, követésre ítélt magatartásformáját, történetét; a nagyelbeszélések törvényeinek vetné alá magát a személyt, így odasorolhatná saját történetei közé. Svejk a maga anekdotizmusát, kistörténeteit szegezi szembe az őt meghatározni készülő erőkkel, és történetre eltérítő törté186
