Stranica 182 [182]
OCR
tanúsítja a táguló, a populáris művészet(szemlélet)ről (még ha elutasítva) tudomást szerző tiltakozását, belevonva az olyan ideiglenes jelentőségű botránykönyvet, mint amilyen Arcübasev Szanyinja.* Olyan ellen-tablót! vázol föl a közeli múltba visszatekintő Kamill, amely akképpen is szembemegy az egyébként szintén e regényben megjelenített nacionalizmusokkal, azon belül a nemzeti legendárium szerves részét alkotó, , Önelvű" nemzetiirodalom/térténelem-felfogasokkal, hogy a maga irodalom- és művészetelképzelésében nincs tekintettel sem az ország-, sem a nyelvhatárokra; ezáltal olyan (még ha pillanatnyi ötlettől vezérelt) irodalmi sort vázol föl, amelynek értelmezése közben egy rendszeresen olvasó, közéleti pályára készülő ifjú személyes sorsába belejátszó ,,irodalmi’’-szerelmi viszony formálódik meg. Eközben az ifjú többszörösen is (akarva-akaratlanul) cáfolja a kisnemzeti elkülönülések és ennek részévé lett művészeti kizárólagosságok erőteljesen hirdetett, monologikus jellegű ,,igazsag”-at. S amit helyébe ajánl, egyfelől az az irodalom- és művészetköziség, amely a századforduló összművészeti törekvéseiben (a belle épogue-tól a Jugendstilig, illetőleg a szecesszióig, sokak által késő-szimbolistának minősített líráig, valamint az új nyugtalanságot szeizmográfként jelző avantgárdig) Európa-szerte a 20. század első két évtizedében létrejött. Tegyük ehhez hozzá másfelől, hogy a horvát regény, amelybe — olykor ornamentikaként, olykor a nemzetközi, közép-európai közhely-zsargon példájaként — magyar, német, latin, francia mondatok, versek, műcímek, fordulatok szövődnek bele, térés időviszonyaival utal arra a , kreatív miliőre"," amelynek jellegzetességét a centripetális és centrifugális erők egyszerre erősítették és verték szét. A regény főszereplője az öntudatra ébredő, a függetlenedő horvát tudat reprezentánsa, a mottóban említett, megidézett szerelme, Borongay Anna, magyar költőnő, Ady kor- és sorstársa, akiben többen (nem teljesen alap nélkül) Lesznai Anna alakjára ismertek, némileg Kaffka Margittól is kölcsönözve néhány vonást, mindenesetre a magyar szellemi élet oly fiktív képviselőjére, aki a Huszadik Század és a Nyugat közé pozícionálható. A horvát-magyar szerelmi történet azt a Hassliebét képezi le, amely a Héja-nász az avarontól éppen úgy kölcsönöz, mint a horvát kései szimbolizmusból: a művelődési—társadalmi kontextus pedig a hivatalosságban szövetkezésre kényszerült, a hétköznapok eseménytörténetében egymásra utalt horvát-magyar , nemesség" politikai, gazdasági érdekközössége versus nemzeti érdekküzdelme; a művészetekben az epigonizmusba fúló , népnemzeti”, , nemzeti" művészet körül támadó vitákból származó, Monarchia-szerte honos, a zsákutcába futó, idejétmúlt romantikus-romantizáló magatartás (mind a politikai, mind az irodalmi síkon). Mindezzel szemben megújulást csupán az európaizálódást a nemzeti törekvésekre lefordítani képes, távlatos ellen-kultúra hozhat, melyben szintén kitapintható a romantika hatástörténete. Noha Miroslav Krleza regénye számot vet a horvát epika korszerűsítési igyekezetével, amely a két világháború között az erősen megosztott horvát irodalmi-kritikai gondolkodásban polémiákat kezdeményezett (a magyar olvasó számára ezt igen röviden villantotta föl Fejtő Ferenc Érzelmes utazásának néhány jelenete;" persze a címválasztás olyan állásfoglalás, amely az ország- és nyelvhatáron túlra helyezi a műfaj és a ,,tartalmi szint" értelmezését, nevezetesen a magyar irodalomban régóta ismert Sterne-t 182
