OCR
A transznacionális irodalomszemlélet dilemmái Kertész Imre egy önértelmezésének nyomában! Fried István , Még a Hungaricumban el kellett olvasniuk és le kellett írniuk a Don Quijote néhány fejezetét, hogy az iskolai feladatukban megmagyarázzák, tulajdonképpen mi is az irodalom. Kamill kimondhatatlanul unalmasnak érezte ezt a híres könyvet, és semmiképpen sem volt képes ennek az irodalomnak, sem a könyv nagy hírének titkát megfejteni, s amikor az előszónál, amely meggyőződése szerint sokkal érdekesebb volt, mint a lovagról és a szélmalmokról szóló mese, megállt, azt mondták neki, hogy nincs érzéke az irodalom iránt. De mi is az irodalom? Homérosz, Hamlet, Hamlet és Richárd, ez igen, Rebeka West, Elida Wangel, Alvina úrasszony, Medeia, Borongay Anna meg a Walzer-Traum, meg Wien, Wien, auch du allein, aztán Lukiánosz, Schopenhauer, Baudelaire, a Szentírás, Maeterlinck, Molnár, Hofmannsthal, s mindazok a könyvek Fausttól kezdve Zarathustráig, (...) meg az oroszok, Szanyin, az igen, esetleg Csehov. Gorkij..." Amire Miroslav Krleza Zászlók (Zastave) c. regényének ifjú hőse visszaemlékezik, és amit belső monológ formájában megfogalmaz, egyszerre tartalmazza az iskolai oktatás sugallta, egyoldalúságtól sem mentes (világ)irodalmi kánon elleni berzenkedést, valamint a klasszikus modernnek nevezett korszak olvasójának ellen-kánonját, hiszen a megkerülhetetlen , klasszikusok" mellett az Ibsentől és Csehovtól (részben nyilván az Éjjeli menedékhely Gorkijától) eredeztethető irodalmi (illetőleg filozófiai) modernség 181