Stranica 178 [178]
OCR
Nekünk, magyaroknak külön fájdalom, hogy közben Magyarországnak a szomszédos államokat nem sikerült rávennie arra, hogy az európai kisebbségi normáknak megfelelően bánjanak az ott (itt) élő magyarokkal. Ennél is nagyobb mulasztás, hogy a határon túli magyarságot, amely a politikai fordulat idején a nemzeti önrendelkezés mellett még kiállt, negyedszázadon át csak szavakkal ámította, anélkül, hogy legalább az önrendelkezés gondolatának képviselőit egyértelműen támogatta, helyzetbe hozta volna. Népek térdre kényszerítésére A nemzetben való gondolkodás a , pragmatikus" korszellemmel szemben lassan, de biztosan alulmaradt. Nem mintha ez utóbbi rugalmasabban alkalmazkodna az emberek változó igényeihez. Inkább arról van szó, hogy a nemzeti, keresztény értékek korszerűtlen és életidegen módon képviselik (már amennyiben képviselik) a modern ember igényeit. A nemzeti, keresztény értékeket hirdető pártok természetesnek tartják, hogy számon kérjék másokon a közösséggel szembeni elkötelezettségüket, de adósak maradnak a közösség igényeinek kielégítésével. Az emberek magukra maradnak az előttük tornyosuló akadályok leküzdésében. Azok, akik nemzetben gondolkodnak, ennek szellemében élnek, nem számíthatnak az intézmények megértésére és segítségére. Gyakorlatilag épp annyira magukra vannak utalva, mint a tömegtársadalmakban élő sorstársaik. Jelen világunkban az egyik legsúlyosabb gond az, hogy a nemzetállamok és a globalizációnak behódoló országok egyaránt adósak maradnak a társadalmi azonosságvállaláshoz szükséges közösségek támogatásával és az állam egyénekkel szembeni szociális kötelezettségeinek a teljesítésével. Azokat a népeket, amelyek valahogyan állami létre tettek szert, kívülről és belülről különböző erők próbálják szétfeszíteni. Azokra, akiknek nem sikerült állami létre szert tenniük, még autonómiával sem rendelkeznek, értelemszerűen még nagyobb nyomás nehezedik. Vonatkozik ez ránk, kisebbségi magyarokra is, akiknek a kollektív jogai a törvényhozásban és a gazdaságban eddig sem jutottak kifejezésre, de még a szerény látszateredmények terén is visszarendeződés figyelhető meg. Mivel napjainkban a nemzetekfelettiség eszméje dívik, pszichológiai szempontból a népek identitásválsága figyelhető meg. Ez az identitásválság hosszan tartó feszültséggel és nehezen elviselhető bizonytalansággal jár együtt, amit klinikai szempontból talán , gyökértelenségi szindrómának" nevezhetnénk. A ,,posztmodernség” szólama ennek a gyökértelenségnek a kompenzálását jelenti, ami a dolgok esetlegességének elfogadása érdekében minden korábbi érték lerombolásában és heves pusztító vágyban nyilvánul meg. A kiéleződő identitasdilemma sajátos pszichikus leképeződéséről beszélünk, amely egy szélsőségesen kiélezett politikai játszmának, jelesül a javak kritikátlan harácsolásának következménye. A nemzetellenesség fő motívuma abban rejlik, hogy a nemzeti vagyon minél nagyobb hányada, minél előbb kerüljön idegen kézre, privát zsebekbe. A közjavak elherdálása és a rablógazdálkodás terjeszkedése természetesen nem történhet 178
