Stranica 177 [177]
OCR
sadalmi alapját és keretét, hanem az önmagában vett egyén , szabad akaratának" kivetülését jelöli. Mindennek nyilvánvalóan az a célja és értelme, hogy személyes életvilágunkat leválasszuk társadalmi hátteréről. Ha valakinek nem tetszik a társadalmi helyzete, besorolása, lépjen ki belőle, változtasson identitást, tagadja meg korábbi önmagát. Ezzel a , szabadságnak" nevezett otromba hazugsággal próbálják a szerencsétlen páriákkal elhitetni, hogy lám, mindenki , szabad ember", saját belátása szerint él, legjobb tudása szerint dönthet így is, úgy is, férfiből nő lehet, nőből férfi, megváltoztathatja családi állapotát, hivatását, munkahelyét, hazáját, nemzetiségét, , megszerkesztheti" saját élettörténetét, s annak központját, saját énjét. Paradox módon épp a jog túldimenzionálásával sikerül az embereket megfosztani közegüktől, egészen pontosan saját életük szervezésének a lehetőségétől. Azzal párhuzamban, ahogyan a társadalmi szinten létrejön a gyökértelen, társadalmi tudatától megfosztott tömegember, a pszichológia nagy lármával ünnepli azt a fiktív lényt (az ,,6nmegvalósító" embert), akinek a társadalmi valósághoz immár semmi köze. A nemzetek átverése A rendszerváltás után az új távlatokat ígérő politikai elit a becses jelszavak ellenére a nemes társadalmi célokat önhatalmúlag alárendelte , magasabb rendű" céloknak, értékeknek, amelyek a köztudatban , gazdasági érdekként" fogalmazódtak meg. A gazdasági érdek lett az a megfoghatatlan, kimutathatatlan, megfellebbezhetetlen érték, ami mindent felülírt. Ettől az irányváltástól az élet elüzletisedett, és a piacon visszanyert szabadság a többség számára már nem a biztonságosabb élet és a jólét növekedésével járt, hanem ellenkezőleg, egy újfajta kiszolgáltatottsággal, ami verbálisan látszólag tágította a mindennapi élet szabadságköreit, valójában azonban sok tekintetben szűkítette az egyén társadalmi mozgásterét, csökkentette tényleges választási lehetőségeit. Különös módon ebben a kritikus időben a nemzeti értelmiség úgyszólván köddé vált — ha volt egyáltalán. A visszanyert nemzeti függetlenség értéke és értelmezése körül nem csak maximális tanácstalanság uralkodott, hanem a konc felett gyilkos marakodás kezdődött. Ebben a helyzetben a politikusokat — azon túl, hogy megszedték magukat — egyetlen cél vezérelte: nem az, hogy minél maradéktalanabbul megfeleljenek a nemzet igényeinek, amelyre folyton hivatkoztak, hanem azoknak a külső elvárásoknak (EU, NATO, IMF, WTO) igyekeztek eleget tenni, amelyek éhes farkasként vetettek szemet a posztkommunista államokra." A gyakorlatban ez azt jelentette, hogy a nemzeti függetlenségüket visszanyert nemzetállamok versenyeztek egymással, hogy a nemzeti vagyonuk mekkora hányadát tudják mielőbb külföldi , befektetőknek" átjátszani. Másokkal (többek között Lányi Andrással) együtt jómagam is azt gondolom, hogy a rendszerváltással hatalomhoz jutó régi—vj garnitúra az országot ért külső agresszióval szemben gyengének és tehetetlennek bizonyult. Kudarcba fulladt minden igyekezetünk (ha volt egyáltalán), amely arra irányult, hogy megakadályozza azt a katasztrófát, amellyel a rendszerváltás járt. 177
