Stranica 169 [169]
OCR
nyekre vezetik vissza (mint Anthony Smith"! vagy Liah Greenfeld"); 4) a nyilvánosság (ahogy ezt Benedict Andersonnál láttuk). Mindez történeti-szociológiai nézőpontból teljesen megalapozott lehet, mégis, e konstruktivista megközelítésnek van egy ideológiai következménye, amelyet szintén a nemzetet ért kihívásként, a nemzeti létmód megkérdőjelezéseként kell látnunk. A konstruktivista felfogás ugyanis lehetővé tesz egy ,, leleplező" attitűdöt, amely szerint, amennyiben a nemzet egy konstruált közösség, akkor , dekonstruálható" is. Vagyis, ha a nemzetet — úgymond — létrehozzák, akkor az mesterkélt közösség, amelyről kijelenthető, hogy ideje lejárt. A nemzet megszüntethető, következésképpen — ártalmas, illetve korlátozó artefactumként — megszüntetendő is. Ez ma egy jellemző liberális álláspont. Csakhogy hiába szüntelen társadalmi konstruálódás a nemzet — amelynek értelmet az egyes emberek adnak —, ha a gyakorlatban, a mindennapi életben mégis képes ,,idotlenként és természetes létezőként működni" (amint azt Zombory Máté írja fennebb már idézett művében). Úgy vélem, a nemzeti létmódnak ez az óriási előnye is megvan a fennebb említett globalizált , keresztidejű közösségekkel!" szemben: a globalizáció fenn tud tartani hálózatokat, ideológiát, együttműködéseket — célokat is ki tud jelölni —, azonban nem tudja biztosítani a ,, mindennapi természetes létezés" élményét és horizontját úgy, ahogy azt a nemzetben létezés teszt. A nemzetnek tehát, bár tágas modern közösség, megvan ez az óriási előnye a globalizáció tereivel/halozataival szemben, hogy , természetessé", vagyis magától adódóvá, közvetlenül felfoghatóvá tudja tenni az együttélést. Az előbbiekben három érvet fejtettem ki annak alátámasztására, hogy a 21. század nem a , nemzetek alkonya". Viszont az érvek számomra azt is előrevetítik, hogy a nemzeti létmód fennmaradása jelentős változásokon megy majd át, főleg a , közösség elképzelésének” módját, a nemzetiesítés eszközeit tekintve. Olyan átalakulásról van szó, amely lényegében a nemzeti létmód globális civilizációhoz való alkalmazkodását jelenti, és ez olykor drámai fordulópontként megélt változásokat is hoz. 2018. 05. 21. 1. A Lőrincz Csaba-díj átadásakor, 2017. június 16-án a budapesti Magyarság Házában tartott előadás szerkesztett változata. Megjelent: Pro Minoritate, 27(2017): 3. sz. 3-9. 2. Alighieri, Dante: Az egyeduralom. Kossuth, Budapest, 2003. 169
