Stranica 160 [160]
OCR
kötődés kialakulhat. Az egyén tudatosan vállalhatja kettős vagy adott esetben többes (mozaik, vagy poli-) identitását. Lehet tehát egyszerre egyenjogú tagja egy adott állam politikai közösségének és részese a többségi nyelvtol, vallástól, kultúrától eltérő etnikai csoportnak. Napjainkban az USA-ban, Kanadában, Latin-Amerikában és Ausztráliában élő magyarok és magyar származásúak szabadon vállalhatják és élhetik meg, nyilváníthatják ki etnikai identitásukat. Sem politikai akarat, sem törvények nem korlátozzák őket, továbbá a társadalomban uralkodó felfogás sem gátolja őket abban, hogy ezt megtegyék. F. Barth megállapítását, miszerint az etnikus identitás tudatos döntés" igazolva látom, mert ma az állampolgároknak joguk van tudatos döntést hozni, vagyis saját etnikai identitásukat meghatározni, megvallani és megélni; emiatt hátrányos megkiilonboztetés sehol sem éri őket. Az állampolgári identitásnak és az etnikai identitásnak nem kell azonosnak lennie..." Mármost egy távoli aspektusból, ahonnan a kutató jön, s hoz magával egy szakirodalmi tekintély megfogalmazta ,,identitas-definiciot”, már az is szép eredmény, hogy kérdéseire egyáltalán emberközeli válaszokat kap, s ezekből olvasatokat összegez és tudományos nyelvre visszafordítva hipotézist készít, majd ellenőriz, és megnyugtató eredményként le is írja ezt. Szembeötlő viszont a kétely hiánya, a , kérdeztem, hát mondták a választ" biztonságos és védett nézőpontjával szembeni óvatosság...! Azt írja: , Napjainkban...” — miközben magabiztos tollal rajzol meg közel két évszázadnyi migrációtörténetet — s hat hol kezdődik a napjainkban. ..? A szerző azt írja: Barth megállapítását , igazolva" latja..., no de Barth 1969-ben vetette fel egy új szemléletmód lehetőségét kollégáinak megcsontosodott álláspontjával szemben, miután Norvégiában, Szudánban, Etiópiában, Mexikóban, Laoszban és Afganisztánban folytatott antropológiai kutatási tapasztalatokból leszűrte a kérdést: hogyan alkotnak határokat a sok etnikumú társadalmi csoportok a maguk belső köreiben, miközben a külső erők egy egészen másfajta struktúrát próbálnak rájuk erőltetni... De épp azon a ponton nem érthető az analógia, hogy , ma az állampolgároknak joguk van tudatos döntést hozni, vagyis saját etnikai identitásukat meghatározni, megvallani és megélni; emiatt hátrányos megkülönböztetés sehol sem éri őket..." — hiszen mindazon , nem-európai" világokban, ahol korábban még az állampolgárság elismerése sem volt evidens jogi kérdés, talán sokkal előbb volt igény az etnikus öndefinícióra, mint hogy ennek bármiféle intézménye, jogi garanciája lett volna. Itt a , hátrányos megkülönböztetés sehol sem éri őket..." olyan kijelentés, ami nemhogy a társadalomkutatót, de a pártpolitikust vagy etnikai pártelnököt is épp annyira gyanakvással tölt el, mint a néprajzost, cigánykutatót, nyelvészeti antropológust, vagy tancdialektus-gytyjtot. Nem erősködöm, persze. Csak a , kettős identitás" fogalmát elnagyolt magabiztossaggal kezelő kutatóhoz címezem kérdéseimet... Ha már kettős, miért nem többes? S ha fele-fele lenne, az kevesebb volna, mint a , kettős"...? De hát hogyan is érthetnénk meg, hogyan gondolhatjuk leképezhetőnek, , lefényképezhetőnek" e sokrétegűséget, amit a tudósok/kutatók/hangosbeszélők identitasnak neveznek? S lehet-e ténylegesen 160
