Stranica 159 [159]
OCR
mokba távozók köre és reményképe egykor vagy most, más üldözöttként vagy életútkeresőként, más fiatalon és újrakezdésre érdemesülten kivándorolni, s megint más menekülő etnikai kisebbségiként hazánkat hátrahagyni, hiszen ez utóbbi esetben az identitás részbeni vagy teljes föladása és egy másik identitás elfogadása szinte azonnal jemindennapok vergődéseiből... A szerző mintegy tizenöt éve foglalkozik a magyar migránsokkal, jobbára messze a hazai határoktól, de számos közvetítést segítő szervezeti vagy programos kapcsolat tapasztalataival és gyakorlatával is találkozva. Mindezt lényegében csakis épp ugyanennyi, másképpen hangolt, másra irányuló vagy másféle rész-kérdésekkel operáló kutatási anyaggal lehetne megkérdőjelezni — ami hát (ennek hiányában sem, de amúgy sem) feladatom. A könyv első egysége arra épül, amit a második blokk részleteiben is megmutat: hogyan is alakultak, belsőleg miképpen tagolódnak a magyar identitások. A harmadik egység részletezi ezek változó természetrajzát, majd a negyedik részben az etnikai identitás megnyilvánulásait és alakzatait ismerteti a szerző, melyek különböző színtereken (kolóniák, szervezetek, egyházak, iskolák, sajtótermékek, nyelvi képzés és örökség, társas és ünnepi szertartások) vagy szokások révén manifesztálódnak.! A záró fejezetben a kutatás tapasztalatainak összegzésére kerül sor: a szerző itt fogalmazza meg alapvető következtetését, mely mintegy több tónusban is elhangzik a kötetben: , létezik a kettős vagy többes etnikai identitás. Továbbá: magyar nyelvtudás nélkül is van magyar etnikai identitás". Ha lehetek (itt és most, a kontraszt kedvéért) egy kissé , elnagyoló" a szakmai érvekkel, de a belátásokkal is: a kötet a politikai tudományoknak azt a szféráját képviseli, mely a történettudomány, a politikai és pártpolitikai hovatartozás, az intézménytörténet vagy a kisebbségkutatások bevált módszertanával vizsgálódik élő társadalmi közegben, avagy másként szólva: terepmunkát végez, adatgyűjtésre építi föl érvkészletét, s forrásközlések útján visszamegy a történeti időben is (amit igen jól képvisel és következetesen kontextualizál), és mindezt úgy teszi, hogy hipotézisét igazolva, abban a lehető legkevesebb ellentmondás mutatkozzék. Nem szereti a magyarázat nélkül maradt téziseket, még ennél is kevésbé szívleli a teljesen ellentmondó impressziókat. Föltárja, és igen sokrétű, több tudományterületre is kiterjedő érdeklődéssel válogatja össze a forrásokat, a szakirodalmi alapokat, a nagy teóriákat és áttekintő , olvasatokat". De épp ezért, s talán mert a doktoranduszokkal szemben is elvárás az interdiszciplináris, több rokon tudásterületen való tájékozottság, szépen végigmegy ugyan a fontos forrásmunkák során, olvassa, idézi, fölhasználja azokat — de mintha kételye kevesebb lenne, mint szükséges volna, mintha az egymásra rétegződő elméletek közötti átcsúszásokból, mixelt kérdéskörökből, módszertanilag is kócos interpretációkból kevesebbet hasznosítana, mint az lehetséges volna. Hozok egy pár példát, hogy ezt jobban megvilágíthassam: , Jellemző, hogy a kivándorló integrálódik, a második és a további generáció asszimilálódik. Ugyanakkor ez nem zárja ki azt, hogy egyszerre több etnikai identitása is legyen az egyénnek, tehát egyszerre több etnikai csoporttal azonosulhat. Így a kettős 159
