Oldal 157 [157]
OCR
Operenciás nemzet, nyelvi identitás, diaszpóra Reflexió Bába Szilvia Magyar identitás a tengerentúli diaszpórában című írására A. Gergely András Az Operencids-tenger hangján, eltérő tónusok, értelmezési niianszok és felhangok k6zegében, s amennyire ölelően, olykor épp annyira , viharosan" szólal meg az alábbi írás. Mintegy továbbértelmező hangnemben fűz reflexiókat Bába Szilvia könyvéhez, mely 2015-ben Az Óperenciás tengeren túl. Magyar identitás a diaszpórában címmel jelent meg Dr. Semjén Zsolt miniszterelnök-helyettes és Szász Jenő, a Nemzetstratégiai Kutatóintézet elnökének elészavaval.' A szerző munkája egyben kiváló eredménnyel megvédett doktori disszertáció is, melynek utolsó stádiumában épp egy doktori bizottságban volt szerencsém találkozni az értekezés téziseivel és egész anyagával. Egyszerre halásznak és halnak lenni, avagy nem a tudomány partmagaslatairól nézni, hanem a téma értő közelségbe kerülni már önmagában is képtelenségnek tetszik — ki is kellett várni az idejét, míg az elgondolás , értelmezési formát" kapott. De kellett a másik oldalon is a meggyőződés, amely Kárpát-hazai és nemzetstratégiai közelképpé tette a mű egészét, mintegy önnön testébe emelve a kontrasztot, melyet lényegében ugyanarról, de kissé más aspektusból, hasonló fogalmakkal, de eltérő értelmezésekkel két rokon szakmabeli megformálhat. Nem egyféle aspektusú , vita" tehát ez, sem ,,integraló" értelmezésmód nem vezeti a ráhangoló szándékot, csupán a kísérletezés kérdései: a doktorandusz státusz kevesebbet enged a tekintély elleni oppozíciónak, a tanítópásztori státusz meg visszafogja a mindenre kicsit másképpen hangolt, de joviális pillantás érvényesítését..., ugyanakkor eléggé ritka, hogy oktatói közelkép mellett az olvasói , máskép" kiemelése kerülhessen egy mű köré, amely a maga módján elegánsan megformált, s kötetformában is tekintélyt parancsolóan nagyszabású. Bába Szilvia doktori értekezése egy alaposan, több éves kutakodás során, továbbá roppant sokféle tapasztalat, külföldi partnerség és áttekintő magabiztosság révén tetszetősen megformált értekezés, mely nem szorul kritikára. Amiért mégis megkockáztatható egy értelmezési kísérlet, az a 2015 óta tartó , nemzetpolitikai" sodrás újabb időszaka, továbbá az a kontextus (szövegkörnyezet, értelmezési közeg), melyben a nemzet műszó átöltöztetése került napirendre. S ha öt vagy tíz éve (netán Antall József nagyívű vállalása idején) föl is piszkálta a közfigyelmet a nemzeties érzület, a nemzeti zászlózás, a nemzeti dohányboltok és a nemzeti akadémia, a nemzeti autonómia, a nemzetbiztonság, majd 157
