Oldal 132 [132]
OCR
években összeomlottak a teleologikus és evolucionista gondolkodási minták, az esetlegesség feldolgozása csak egy új narratíva révén lehetséges. A fokozott kontingencia Joas szerint nem veszélyezteti, hanem éppen katalizálja a kötődések, éppen a vallási kötődések kialakulását. Joas nem a különböző vallások és nem a különböző kultúrák között látja a hasadást, hanem az egyik oldalon hívő és nem hívő univerzalistákat lát, a másikon hívő és nemhívő anti-humanistákat. Az univerzalizmus jegyében álló legerőteljesebb személetmódnak még mindig az Evangélium üzenetét tartja. Így aztán Joas nyomán megkockáztathatjuk, hogy talán éppen mi (az amerikaiaknál kevésbé vallásos, de egyetemesebb) európai keresztények adhatjuk ki a jelszót: Világ univerzalistái, egyesüljetek! Ami a hasadásokat megszűntetését illeti, az helyzet eléggé reménytelen ahhoz, hogy reménykedjünk. Az , Ugye, papa, hoztál valamit?" nem reménykedés, hanem valószínűség-számítás. Az a reménykedés, hogy a papa egyszer mégis csak hazajön. A szociológus illetékessége a reménykedés valószínűségének kalkulálására terjed ki, a , Máma már nem hasad tovább" őnála is inkább csak reménykedés, mint százalékokban kifejezhető valószínűség. 2017. 07. 16. 1. Kamarás István: Adj, Uram, nekünk ellenzéket! Magyar Hírlap, 1990. okt. 6. 2. Aki panaszolta, hogy ezt csak nekem mondhatta el. 3. Kamarás István — Surányi Bálint: A fantom szétpukkant. Napi Gazdaság, 1992. ápr. 10. 4. A következő szavakkal: , Vallásszociológusként, pedagógusként is volna talán mit elmondanod a halasiaknak a múltról és jövőről. Igyekszem a napi politikát kivonni a forgalomból", a párbeszédre, a civil érdekekre támaszkodni a városi ügyekben. Az ünnepeinket ki szeretném vonni a formalitásból, és valóban igénylem, hogy ne csak a bennszülött kultúra és nézőpont járjon körbe-körbe. Szükségünk van rád, mert a fontos dolgokról nem a média, hanem az angyalok nyelvén volna érdemes gondolkoznunk." 5. A. Gergely András — Kamarás István — Varga Csaba: Egy kisssváros. Művelődéskutató Intézet, Budapest, 1986. 6. A városi párttitkár kivételével mindenki eljött. A nagyfőnököt egyik alacsony beosztású munkatársa képviselte, aki félóránként küldött telefon-jelentéseket az itteni , fehér házba". 7. Kamarás István — Varga Csaba: Reformvár. Magvető, Budapest, 1985. 8. Bibó István: Ha a zsinati mozgalom al 5. században győzött volna... In: Uő.: Válogatott tanulmányok, IV. kötet. Magvető, Budapest, 1990. 265-282. 9. Hiszen szerzői és előadói között annyira különböző világnézetű, habitusú, stílusú figurákat találhatunk, mint Szörényi Levente és Bródy János, vagy mint a művet előadó ugyancsak eltérő habitusú opera-, népdal- és rock-énekesek. 132
