Stranica 131 [131]
OCR
Nagy kérdés, hogy a tabudöntögető Ferenc pápa felfogásával mennyiben tud és/vagy akar azonosulni a magyar katolikus egyház. Változik-e bármi is benne vagy éppen olyan külön utas marad-e, mint amilyen mostanság a magyar kormány? Miért van az, hogy a Magyarországon is tapasztalható népszerűsége mellett hazánkban még az agnosztikus humanisták, a protestánsok, a zsidók, a krisnások és a buddhisták közül is sokan jobban azonosulnak Ferenc pápa egyes elképzeléseivel, mint a katolikusok jelentős része, élükön püspökeikkel? Ugyancsak zavarba ejtő az a tény, hogy a katolikus hívek között még rajongói is alig tudnunk valami érdemlegeset Ferenc pápa rendszerváltó törekvéseiről. A többség számára ő egy aranyos öregúr, aki mindenkit szívélyesen megszólít, mosolyogva meghallgat, megsimogat. Személyéhez nagyon sokak számára nem kapcsolódnak reformok, feladatok és a , változtasd meg az élted" parancsa. És ha igen, az pedig éppen elbizonytalanítja a biztonságos hagyományokra támaszkodókat, akik inkább azt szeretnék, ha ebben a viharos, válságos és , szabadságharcos" időben egy határozottan, kemény kézzel kormányzó pápa jelentené a kapaszkodót. Számosan nyíltan ki is mondják: a pápa tegyen rendet a Vatikánban, minket pedig hagyjon békén. A hazai , mélykatolikusok" számára pedig egyenesen gyanús az a papa, aki ennyire megnyerte a baloldaliak, a liberálisok, az agnosztikusok és a protestánsok tetszését. Ők azok — köztük többen püspöki karból is —, akik a menekültügyben a pápával szemben a , hont az illegális bevándorlóktól megvédő", erőskezű politikusok mellé sorakoznak fel, és (mint Kiss-Rigó László püspök tette) kijelentik, hogy , az argentin pápának" (európai konzervatív ellenfelei nevezik így) fogalma sem lehet arról, miféle , migráns határdúlás" folyik déli határunkon. Mindez persze érthető, hiszen az elmúlt másfél évszázadban a magyar katolikus egyház rendre saját képére formálva értelmezte a pápai üzeneteket, gondosan kiszűrve közülük a reformokra buzdítókat, és sokan még a Zsinat után sem merik, vagy akarják elhinni, hogy a katolikus egyház tényleg elindult a triumfalizmustól az , üdvös decentralizáció", a demokratizálódás felé. Így aztán a hazai katolikus hívek jelentős része Ferenc pápából leginkább még a , lélekreformert" fogadja be, és a rendszerváltást sürgető üzeneteket blokkolja." Partikularitás és egyetemesség A német vallásszociológus Hans Joas? is elavultnak ítéli mind a , keresztény tarsadalom", mind a , keresztény Európa" koncepciót, és nem osztja Novalis vízióját, mely szerint a fényes középkor és az egoista, anyagias jelenkor után egy nemzetek fölötti európai állam jön létre, melyet a megújuló kereszténység tart össze, mely megszünteti a felekezeti megosztottságot. Ugyanakkor határozottan úgy véli, hogy maradt helye és feladata a keresztényeknek Európában, hogy az európaiság és a kereszténység között nem csak hasadék keletkezhet, hanem áthidalás is létrejöhet. Nem ért egyet P. Bergerrel, hogy az elhatalmasodó posztmodern esetlegesség miatt lehetetlenné válik a szilárd értékkötődés. Szerinte a hit nem az esetlegességgel való megbirkózás módszere, hanem az esetlegességhez fűződő sajátos viszony feltétele, ugyanis létrejöhet a kontingens bizonyosság, mely tudatában van saját kialakulása esetlegességének. Mivel a hetvenes 131
