Stranica 128 [128]
OCR
Néhány közép-kelet-európai országban még ma is a plurális társadalomról tudomást nem vevő vallási és egyházi modellek bukkannak föl. Amikor Tomka? még a felekezeti iskolákat is ide sorolja, hasonlóképpen érvel, mint T. Halik** cseh püspök, aki nem azt az életformát tartja igazán katolikusnak, mely szerint a katolikus ember katolikus szülőosztályon születik, katolikus iskolába jár, katolikus cégnél dolgozik, katolikus kórházban kezelteti magát, katolikus klubban tölti el szabadidejét, és végezetül katolikus temetőben talál végső nyugalomra. A , keresztény társadalom" utáni paradigmaváltó, valóban keresztény egyház nem lehet monarchikus szervezet, hanem krisztokratikus testvériség. Ehhez egyházainknak — miképpen Büchele? megfogalmazta — egyfelől reálisan érzékelniük kell a jelenlegi helyzetet, másfelől megfelelő utópia-horizonttal kell rendelkezniük. Készeknek kell lenniük — elkerülve a kisebbik rosszat jelentő és az utópikus ellenmodellek választását — az alkotó etika szellemében való cselekvésre és a kontraszt-társadalom szerepre. A jövendőbeli egyházaknak megfelelő helyüket a civil társadalomban, annak animátoraként kell megtalálniuk. A hívő közösségeknek egyre inkább az önkéntes szervezetek és a bázisközösségek formáját kellene felvenniük. Egyházainknak — minél nagyobbak, annál inkább — a pártállam fogsága után ki kellene szabadulniuk — Lengyel László?" megfogalmazásával — a rendszerváltó államok fogságából is. Keresztény habitus-reform Legalább ennyire fontos a habitus reformja, melynek szerves része az emlékezet helyreállítása. Ebbe először is beletartozik az emlékezést szennyező történelemhamisításoktól való megszabadulás. Az emlékezés Metz szerint?" korántsem nosztalgia, állásfoglalás és cselekvés, ugyanis a vallás világába nem a vallási tanítás, az erkölcs világába pedig nem az etika révén jutunk el, hanem mindkettőbe a gyakorlás révén, mely leginkább az emlékezésen alapuló közösségekben működik. Metz szerint új egyházi spiritualitás a keresztények szabadságának lelkülete, ami ima és cselekvés egysége, ami nyugaton az elnyomott és elfeledett szabadságjogok cselekvő erővé formálása, a fejlődő országokban a szociális nyomor ellenében végzett szolgálat. A , keresztény társadalom" utáni kereszténység jelei már hazánkban is felbukkannak, például jó néhány neoprotestáns egyház" szegényeket, betegeket, elhagyottakat, fogyatékosokat, büntetés alatt állókat gondozó tevékenységében, mely minden esetben élő közösségekre épül, még akkor is, ha ezekből professzionális szervezetek és intézban: az egyházmegyei cigánypasztorációs műhelyében, ? a drogos fiatalok Szegletkő Gyermekotthonában vagy az Egykereszt gitáriskolában. Beer Miklós püspök arra ösztönzi a hívő családokat, hogy patronáljanak egy-egy rászoruló családot. Muszlim menekülteket is szívesen látna az elnéptelenedő nógrádi falvakban." Ritka ma még a hivatalos szegényellenes elveket és gyakorlatokat kritizáló fellépés, melyre a , mozgalmi egyház" képviseletében vállalkozott, nevezetesen a Szent Egyed 128
