Page 121 [121]
OCR
agapé-típusú szeretet teheti lehetetlenné azt, hogy ki lehessen játszani egymás ellen a szerbeket és a horvátokat, a cigányokat és a magyarokat, a normálisokat és a deviánsokat, az istenhívőket és az ateistákat, a kereszténydemokratákat és a demokrata keresztényeket, Zeffirelli és Antonioni kedvelőit, a Vasas és a Ferencváros szurkolóit. Szent István, Bibó, Nagy Szeder és Örkény szellemében, 2007-ben olvasótábor-mozgalmi harcostársam, Lukács László mint a kiskunhalasi jobboldali többségű önkormányzat a szocialista polgármesterének fideszes alpolgármestere engem kért föl a Szent István-napi ünnepi beszédre." A beszéd folytatása lett egy 1981-ben történt , akciókísérletnek"," melyet el is meséltem az ünnepi grémiumnak. 1979-ben egy szociográfus-csapat tagjaként, az akkori viszonyokat tekintve átlagosnál nyitottabb megyei vezetők ajánlólevelével érkeztem Halasra. Az akkori helyi gráfusnak álcázott pártbizottsági felülvizsgálónak hittek, és szinte kérdéseinket megelőzve vallottak. Miután ebben a halasi komédiában az illetékesek megbizonyosodtak, hogy csupán egyszerű szociográfusok vagyunk, már nem csak mi őket, hanem ők is figyeltek minket. Amikor másfél-két év múlva befejeztük munkánkat, megpróbálták belőlünk kiszedni, hogy mit is láttunk meg belőlük. Nagy ravaszul felkértek minket (Varga Csabát és engem), tartsunk egy zártkörű TIT-előadást tapasztalatainkról a művelődési otthonban. Ehelyett mi bátor halasiak segítségével összehívtuk mindazokat, akikkel interjút készítettünk: a városi párttitkártól Nagy Szeder Istvánig, a helyőrségi művelődési otthon őrnagy igazgatójától a baptista lelkészig. Egy olyan együttes állt össze, akik még sosem voltak egy fedél alatt, akik közül többen szalonképtelenek, vagy egyenesen osztályellenségnek tekintették egymást. Az egybegyűlteket elneveztük, mert halálos komolyan így is gondoltuk, a városért felelős prominensek Nemes Tanácsának. Megvitatásra eléjük tártunk egy 64 pontból álló, szerintem máig aktuális javaslat-csomagot, melynek kulcsszavai: értéket hordozó többféleség, történelmi lecke, megfelelő tájékoztatás, demokrácia, természetvédelem, tehetségkutatás, alternatív kultúra, politikai görcsök feloldása, agora és egyeztetés. Idáig lehetett elmenni 1981-ben. Hamarosan kiderült, még eddig sem. Következett a tetemre hívás. Akárhogyan is, a történelemmel, az országgal, a politikával, az igazán nagy személyiségekkel én Halason találkoztam. A halasi tapasztalatok nélkül nem születhetett volna meg a Varga Csabával együtt írt Reformvár című politikai utópiánk," amelyet lelkesen forgatták a Bibó Szakkollégium diákjai is, köztük a mai Fidesz-vezérkar tagjai. Elmondtam az ünneplő halasiaknak, hogy a közel ötven interjúalanyom közül egyetlen olyan halasi vezetővel, diplomással, értelmiségivel sem találkoztam, légyen városi párttitkár, pártbizottsági samesz, alezredes, kiszes, szotos, agitpropos, akit nem tudtam volna várost és hazát gyarapító együttműködésben elképzelni. Ezután felidéztem az ünneplők számára Bibó Uchróniáját, melyben a legnagyobb magyar politológus elképzeli, hogyan alakult volna történelmünk, ha a 15. században győz a zsinati mozgalom, ami nem csak a katolikus—protestans, kapitalista—szocialista 121
