Oldal 109 [109]
OCR
Ennek következtében a civil szervezetek fejlődése is új szakaszba ért 2010-től Magyarorszagon. Ágh Attila szavait idézve megállapíthatjuk, hogy a ,,2010-es kormányváltást követően a nagy formális intézmények elfoglalása után a fideszes kormányzás egyre inkább a civil társadalom elfoglalása, a civil szervezetek és az állampolgári aktivitás gyarmatosítása felé fordult. A civil társadalom elleni szisztematikus, rendszerszerű támadás és az ál-civil társadalom rendszerének kiépítése különösen az utóbbi években, a 2014-es választások után erősödött fel, hiszen az egyéb területek meghódítása lényegében befejeződött." Az ál-civil szervezetek legjellemzőbb példája a 2009ben, a leendő kormány nyílt támogatására létrejött Civil Összefogás Fórum (COF), amely a választási győzelmet követően stratégiai megállapodást is kötött a kormán-nyal." A közösségek szerepét és a társadalmi részvétel fontosságát mindenki elismeri, a kitartó kormányzati erőfeszítések miatt a , civil" jelző mostanra mégis negatív hangzásúvá vált." Ott tartunk jelenleg, hogy a közpénzek felhasználásával kapcsolatban már nem csak azért kell biztosítaniuk a maximális átláthatóságot és elszámoltathatóságot a civil szervezeteknek, mert ez jogos elvárás a hivatalos szervek és a társadalom egésze részéről, hanem mert a kormányzati támadásokkal szembeni védekezéshez is elengedhetetlenné vált.? 1.3. A tiltakozások természete A közpolitikai döntések meghozatalában való részvétel egyre veszélyesebb terep Magyarországon a civil szervezetek számára. A döntés-előkészítés átláthatatlansága, a döntéshozatali eljárásokban való részvétel hiányosságai, valamint a meghozott döntések felülvizsgálatának korlátozott lehetőségei miatt egyre gyakrabban tapasztalhatjuk, hogy nem marad más eszköz az állampolgárok és szervezeteik kezében, mint hogy felemeljék a hangjukat a , hivatalos"? döntésekkel szemben, a nyilvánosság elé tárva a sérelmeiket. Az ilyen, tiltakozás jellegű akciók általában valaminek a megakadályozására irányulnak, negatívan befolyásolva mások (az állami szervek, a helyi önkormányzat, a beruházó, a potenciális alvállalkozók stb.) sajátos, egyéni érdekeit. A kialakuló feszültségek feloldása, a közös megoldások megtalálása kellő nyitottságot és kompromisszumkészséget, az egymás eltérő érdekeinek tiszteletben tartásán alapuló partnerséget feltételezne a szemben álló felek között. A partnerség tehát az én felfogásomban nem pusztán együttműködést jelent, hanem annak egy magasabb minőségét, amelynek során a résztvevők a konstruktivitásra törekednek, és kellő figyelmet forditanak a többiek szempontjainak megértésére. Ennek hiányában a tapasztalat azt mutatja, hogy a tiltakozás rengeteg időt, energiát és pénzt fog felemészteni (minél bonyolultabb ügyről van szó, annál többet), ami a résztvevők életében súlyos problémákhoz vezethet a (par)kapcsolatok, a családi élet, a szakmai munka és/vagy a pénzügyi stabilitás terén. Arányát tekintve pedig sajnos elenyésző azoknak a tiltakozó akcióknak a száma, amelyek teljes sikerrel zárulnak a civilekre, valamint az általuk képviselt érdekekre nézve. " 109
