Page 108 [108]
OCR
mértékben megváltozott mind a gazdasági-társadalmi, mind a politikai-szabalyozasi és intézményi környezet, és ezek a folyamatok egymást erősítve a civil szektor — gyakorlatilag a mai napig tartó — látványos mélyrepülését eredményezték. Mindezek eredményeként a civil szervezetek többsége számára egyre nagyobb problémát jelent a puszta fennmaradás, így nem meglepő, hogy sokan döntenek a tevékenységük befejezése mellett." Ilyen körülmények között egyre nagyobb a csábítás, hogy egy adott szervezet a működéshez szükséges anyagi feltételek — akár átmeneti jellegű — biztosítása esetén támogatást fogadjon el más, sajátos (gazdasági, politikai stb.) érdekeket képviselő szervezetektől, ami óhatatlanul a függetlenség csorbulásához, megkérdőjelezéséhez vezethet, holott ez a szektor egyik legfontosabb értéke, a hitelesség garanciája. Ennek kivédésére sajnos nagyon kevés eszköz áll rendelkezésre, hiszen az állampolgárok adójának 190-ából származó felajánlások, az adományok, a tagdíjak és egyéb önálló bevételek csak a szervezetek töredékének biztosítják a stabilabb működést, miközben a működtetés költségei folyamatosan nőnek, részben a bonyolult szabályozásból fakadó kötelezettségek teljesíthetetlensége miatt. Az adózási és könyvelési szabályok nem tesznek különbséget a civil és más szervezetek között, a támogatási rendszerek pedig nem biztosítanak előnyt a pályázatok során még az igazoltan , közhasznú" szervezeteknek sem." Nem meglepő, hogy bár a civil társadalom hagyományosan alulról (, bottom-up") szerveződik, a gyakorlatban a legkisebb településeken elvétve akadnak csak valódi (független) civil szervezetek, de még nagyobb településeken is alapvetően az önkormányzatok nyitottságától és a támogatási lehetőségeitől függ a településen működő szervezetek tevékenysége. Erős hálózatok hiányában a civil szektor erejét alapvetően az országos hatókörű, jellemzően budapesti székhellyel működő szervezetek (és az általuk működtetett szövetségek) adják, amelyek egyre nehezebben találnak együttműködő partnereket a programjaikhoz a fővároson kívül. 1.2. Közügyek, politika, pártpolitika A hazai civil szervezetek számára kezdettől fogva megoldhatatlan problémát jelent a , politizálástól? való idegenkedés. A közfelfogás ugyanis soha nem tett éles különbséget a pártpolitika és a közügyek intézése (mint , politika") között, aminek eredményeként a közügyekkel foglalkozókra könnyen rá lehetett sütni a , politizálás" bélyegét. Mindeközben a pártpolitika és a kormányzati propaganda mára olyan mértékben átszőtte a mindennapjainkat, amire évekkel ezelőtt gondolni sem mertünk volna. Bár a kormányzatnak deklarált szándéka, hogy megerősítse a , középosztályt" Magyarországon — amelynek meggyőződésem szerint elvileg kulcsszerepe lenne egy erős civil társadalom kialakításában —, de a megvalósítás eszközei nem segítik a társadalmi különbségek csökkentését, egyre szélesebb társadalmi rétegek (mély)szegénységbe csúszását, a klientúra kiépítése pedig tovább fokozza az egyre inkább eldurvuló és megmerevedett, , hideg polgárháborús? állapotba süllyedt hazai közéletet." 108
