Oldal 97 [97]
OCR
dalmi folyamatokról, annál hangsúlyosabb az ellentmondást nem tűrő politikai indoktrináció. A második és harmadik Orbán-kormány emlékezetpolitikája a jogfolytonosság fikciója jegyében, a szerves történeti folyamatokat mellőzve a Rakosi- és Kádár-korszak negligálására, a századforduló és a Horthy-korszak visszaidézésére épül." Ezt tükrözi a különböző gazdasági és kulturális koncepciók, intézmények névadóinak (Rómer Flóris, Széll Kálmán, Darányi Ignác, Wekerle Sándor, Klebelsberg Kunó) megválasztása, de ennek a diszkontinuitásra épülő történetfilozófiának szimbolikus példája a Budai Vár megfosztása az 1945 után kialakult kulturális szerepétől, és a Kossuth tér visszaalakítása 1944 előtti formajaba.'* A probléma egyik esetben sem az átalakítás ténye, hanem a valós szakmai és társadalmi diskurzus hiánya volt. Úgy született kormányzati döntés ezeknek az emblematikus közösségi tereknek a radikális átalakításáról, hogy azt semmilyen történeti fordulat, sem pedig a nemzeti emlékezet szerves fejlődése nem indokolta.'° Ugyanez az oktrojalt emlékezetpolitika nyilvánul meg újabban az őstörténet kapcsán is. A kormányzati napilap a 2018-as választások másnapján hirdette meg ,,torténelmiink rehabilitációját", azaz újraírását a , szkíta-hun-avar—magyar történeti folytonossag” jegyében." Ez a koncepció nem csak azért idejétmúlt, mert évszázados, mára jócskán túlhaladott vitákat és összeesküvés-elméleteket melegít fel, hanem elsősorban azért, mert kortévesztő fogalmakkal dolgozik. A nemzet a 21. században többé nem határozható meg biológiai alapon, így az, hogy III. Béla hun felmenőkkel rendelkezett, alig mond valamit a kulturális, emlékezet- és identitás-közösségként, vagy politikai közösségként felfogott nemzetről. A hun származás szellemében restituált mitológia legfeljebb arra lesz alkalmas, hogy a nyilvánosság bizonyos szféráiban elkendőzze társadalmunk patológiás tüneteit, de a nemzet újraegyesítése ilyen úton nem várható. "" A diskurzusnak ugyanez a hiánya jelentkezik más, a nemzetkép szempontjából fontos szimbolikus aktusok esetében is. A Fidesz számos alkalommal elutasította nézeteinek összemérését más lehetséges álláspontokkal (erre utal már a miniszterelnök-jelölti viták elmaradása is a választások előtt), holott a társadalom alighanem sokkal inkább magáénak érezhetné az alaptörvényt, vagy a külhoni magyarok választójogát, ha ezekről tényleges vitát kezdeményezett volna a kormányzat. Ezt a felülről vezérelt identitaspolitikat szolgálja az a monolit kulturális intézményrendszer, amely a centrális politikai erőtérrel és a közigazgatás központosításával párhuzamosan épült ki 2010 után. A folyamat lényegi eleme az egységes irányítás kialakitása, a pillanatnyi politikai és reprezentációs igényeket szolgáló szervezetek létrehozása és a kormányzattól független, esetleg kritikus véleményt megfogalmazó szervezetek kivéreztetése. Így tűnt fel a komoly szakmai presztízzsel és társadalmi beágyazottsággal rendelkező MTA mellett a Veritas Történetkutató Intézet, a Magyar Nyelvstratégiai Intézet és a László Gyula Intézet, a József Attila Kör mellett az Előretolt Helyőrség Íróakadémia, a Magyar Mozgókép Közalapítvány helyett a Magyar Nemzeti Filmalap, és így szűnt meg jogutód nélkül az örökségvédelmet koordináló Forster Központ." Az elvi 97
