OCR
zésére utalhatnak. Ezen változók összeállása nem volt megfigyelhető a többi vizsgált himnuszban." Mindemellett a szerzők nem is ejtenek szót a sajátos látóképességű költő világképének hallatlan tágasságáról, valamint különös logikájáról, amely — a már megbűünhődöttnek mondott jövő folytán— előre felmentést ad mindennemű majdani tettek elkövetésének következményei alól... A világértelmezés tágasságának, mélységének és következetességének ilyen magas fokú szintézise nemcsak elővételezi, hanem — az iskolai ünnepségektől az állami áhítatok tömkelegén át az ellenzéki tüntetésekig menően — folyvást erősíti 1s azt a minőséget, ami a honi közéletnek immár legfőbb sajátsága: a korlátolt észlelésből, a zavaros elmeműveletekből és tarthatatlan tettekből álló konglomerátum. Kölcsey költeménye a jéghegy csúcsa abban a kánonban, amely nemzedékek sorának alapvető képzeteit, világának értelmezési kereteit, identitásának konstitutív elemeit alkotja. Egy nemzeti kultúrát ui. főként azok az elképzelések határozzák meg, amelyek a közkeletű fogalmak mentén értelmezik és alakítják a történéseket. A maiakat és a múltbélieket egyaránt. Ezeket nem a , nemzet maga", hanem alkotó, kánonképző értelmisége alakította és alakítja. Magyarországon ilyet , a 19. században létesített egy kis és meghatározó befolyással bíró kör" — állapította meg a korszakot kutató Borbély Szilárd." A , nemzeti hagyományok irodalmi diktatúráját" kialakító belterjes társaság gondolatvilága a magyar kultúra egészét máig hatóan befolyásolja, és hordozóinak többsége számára értelmezési horizontként szolgál. , A nemzeti múlt magyar nyelvű megkonstruálása rohamtempóban történt, és valójában csak az 1820-as években vette kezdetét. A nemzeti romantika irodalmi alkotásokban, fikciókban, fiktív narratívákban teremtette meg a múltnak a közösség számára is átélhető képeit. Ezeket a képeket — görög terminussal élve: idilleket — és történeti tablóképeket a korszak divatja szerint készítették el költök, írók, majd tudós történészek, irodalomtudósok. Teremtettek alakokat és sorsokat, nyelvet és mítoszt, átélhető tetteket és hozzá hősöket." Önmagában persze a nemzeti romantika korifeusai által koholt irodalmi képzetvilág nem vált volna oly általánossá, ha a korszakot meghatározó más szellemi területek kellő ellensúlyra tesznek szert. De sem a különböző művészetek, sem a reflexív gondolkodásformák nem jutottak érvényre. A képzőművészet éppoly kevéssé, mint a szellemtudományok vagy a filozófia. A közönség ma is a historikus festészet hallatlan horderejű műveinek hódol, amit híven tükröz a Munkácsy Mihály harmadosztályú triptichonja iránt időről időre fellángoló érdeklődés. A legismertebb gondolkodónak pedig Hamvas Béla számít." 90