Oldal 87 [87]
OCR
rozó dimenzidit: rendiség, fajiság, kereszténység, amelyekből törvényszerűen következik a kirekesztés, a , valakivel? szembeni állandó konfliktusos önmeghatározás igénye. Az államszocializmus nem sokat változtatott ezeken a beidegződéseken. Hozzáadta az internacionalizmust és az osztálykategóriákat, ellenben a saját kiválóságnak és felsőbbrendűségnek a meggyőződése búvópatakként átvészelte az államszocializmust. Sőt ez még a Kádár-korszakban is felszínre tört (a magyar államszocializmus is különb volt, mint a többi!). A szovjet jelenlét pedig kézenfekvő magyarázat volt mindenre. Merre az arra? A rendszerváltozást követően a magyar társadalom fokozatosan visszatért a második világháborút megelőző nemzetfelfogáshoz. Ma már újra ez vált uralkodóvá. Törvényszerű, hogy a társadalom szétszakad, hiszen ebbe a nemzetfogalomba csupán a lakosság egy meghatározott része fér bele; ezzel a társadalom egésze nem tud azonosulni. A nagy kérdés tehát az: miképpen lehetséges pótolni egy elmaradt nemzetfejlődést egy globalizálódó világban úgy, hogy az adott ország határain belül egy élhető társadalom létezhessen? A Kárpát-medencének kétséget kizáróan van jövője, mert a történelem tanúsága szerint minden tér betöltésre kerül. A kérdés az, hogy milyen lesz Magyarország és a magyarul beszélő lakosság jövője ebben a térségben? Erről kellene értelmes, indulatoktól mentes vitát folytatni! 2017. 10. 17. 1. Popély Gyula: Népfogyatkozás. A csehszlovákiai magyarság a népszámlálások tükrében 19181945. Budapest, 1991. 11. 2. Magyar Újság, 1867. máj. 26. 87
