Oldal 82 [82]
OCR
a birtokokat. Jutalmaznia kellett ugyanis a hadi vállalkozásban részt vett nyugatiakat, de ezt csak a felszabadított birtokaikra visszatelepülni vágyó magyar nemesség kárára tehette. Ehhez járult még hozzá az erőszakos katolicizálás (például a magyar jezsuiták bábáskodása mellett megteremtett román görög katolikus egyház Erdélyben), valamint az ország demográfiai és etnokulturális térképét átrajzoló telepítéspolitika, amelyek — némi leegyszerűsítéssel — elvezettek az 1703-as, Rákóczi Ferenc (1676—1735) vezette szabadságharchoz, aminek volt egyfajta polgárháborús dimenziója is. A kuruc-labanc szembenállás mélyen beivódott a köztudatba. A szabadságharc ugyan elbukott, ellenben a magyar nemesség elérte háborús célját: privilégiumainak megőrzése fejében hajlandó volt integrálódni a Habsburg Birodalomba. Mivel a magyar nemes mondhatni korlátlan úr lehetett a saját portáján belül, ezért még a Habsburg-uralkodóházat is hajlandó volt megsegíteni, történetesen az osztrák örökösödési háborúban (1740-1748), Mária Terézia uralkodása alatt (1717/17401780). A történelem fintora, hogy a 18. században, miközben Magyarországon csodálatos kastélyok épültek, addig a nép — a jövendőbeli , nemzet" — nyomorgott, és a jobbágyok terheit enyhíteni kívánó modernizációs törekvéseket az abszolutista Habsburg-ház, történetesen II. Jozsef (1780-1790) testesítette meg. Mivel ezek a törekvések centralizációval (a birodalmi közigazgatás erősítésével) és németesítéssel (germanizációval) társultak, óhatatlanul kiváltották a magát a nemzettel azonosító (Natio Hungarica) magyar nemesség ellenállását. Bizonyos fokig dacból, az addig többnyire latinul és németül beszélő nemesség elkezdte a nép nyelvét, a magyart, beszélni. A nyelvnek a felemelése azonban semmilyen formában nem jelentette a nyelvet addig beszélő nép felemelésének a szándékát. A Habsburg-uralkodóházzal szembeni nemesi nyelvi szembehelyezkedésnek az eredményeképpen a területi nemzetfogalom (hungarus az, aki Magyarország területén él és rendi kiváltságokkal rendelkezik) lassan-lassan átváltott nyelvi/kulturális nemzetfogalomba, miközben megőrizte rendi, feudális jellegét. A magyarul beszélő egyszerű nép továbbra sem tartozott bele a , nemzet"-be (natio), ellenben a rendi nemzet tagjaitól a magyar nemesség most már elvárta az asszimilációt, vagyis a magyar nyelv elsajátítását! S miközben Nyugaton — a napóleoni háborúknak is köszönhetően — elindult a modern polgári nemzetfejlődés és bürokratikus államépítés, amelynek egyik fontos velejárója a rendi kiváltságok leépítése, a feudális viszonyok felszámolása, és a társadalmi mobilitás, a felemelkedés lehetőségének biztosítása volt, addig Magyarországon az egyre jobban elszegényedő kis- és középnemesség (a , pipás" nemesek) kihagyhatatlan egzisztenciális lehetőségként tekintett a kiépülőben levő állami adminisztráció , megszállására". Ennek következtében mondhatni lehetetlenné vált a társadalmi mobilitás, miközben a közhivatalnokká váló nemesség — amely nem polgári, hanem feudális jellegű adminisztrációt teremtett meg — teljes mértékben átengedte az ipart, a kereskedelmet és a szellemi foglalkozásokat a polgárosodó és társadalmilag mobilis németségnek és 82
