Stranica 81 [81]
OCR
Nemzet-e a magyar nemzet? Jakab Attila Popély Gyula Népfogyatkozás című művében a következőket írja: , 4 nemzeti hovatartozás, a nemzetiség fogalmának reális, kielégítő pontosságú meghatározása valóban legyőzhetetlen nehézségekbe ütközik. A nemzetiség voltaképpen egy összetett, bonyolult, objektív és szubjektív momentumok által determinált állapot. Objektív meghatározása konkrét, külső ismertetőjelek alapján rendkívül nehéz, esetenként szinte lehetetlen. Nemzeti hovatartozást, nemzetiséget meghatározó objektív tényező lehet például a közös leszármazás, egy közös terület birtoklása, azonos vagy hasonló antropometrikus jelleg, azonos nyelv stb. Ezek között kétségkívül a nyelv a nemzetiség legkifejezőbb — bár korántsem kizárólagos — objektív ismertetőjegye. Az említett objektív tényezőkön kívül azonban szubjektív mozzanatok is meghatározó szerepet játszhatnak — és játszanak is — a nemzeti hovatartozás, a nemzetiség meghatározásában. Ilyenek például a közös történelmi múlt és a hagyományok vállalása, az érzelmi kötődés, a kulturális közösség, a vallásfelekezeti szempontok, a társadalmi szolidaritás, az osztályérdek, esetleg bizonyos világnézeti, politikai vagy államjogi törekvésekkel való azonosulás, illetve az azokkal való szembehelyezkedés stb. Az objektív és szubjektív tényezők ös-szessége végül kialakít egy bizonyos — sokszor definiálhatatlan, az ember lelki világának mélységeiből fakadó — összetartozás-tudatot, amely az élet mindennapjaiban egy népi közösséghez való tartozás érzéseként, nemzeti éntudatként jelentkezik." A kárpát-medencei magyarság vonatkozásában — mindennemű politikai retorika ellenére — ez az együvétartozás-érzés, nemzeti éntudat alapvetően hiányzik. Vajon mi ennek az oka? Megítélésem szerint az, hogy a kárpát-medencei magyarság kimaradt a 19. században elindult nemzetfejlődésből. A magyarul beszélő, ellenben különböző társadalmi rétegekhez és osztályokhoz tartozó lakosság soha nem volt képes egységes nemzetté fejlődni. A máig ható feudális társadalmi berendezkedés, a beidegződött paternalista és nepotista hagyományok, valamint az önfelmentő és bünbakkereső közgondolkodás ezt sikeresen megakadályozta. Kárpát-medencei magyar viszonylatban nem an-nyira nemzeti, hanem sokkal inkább nacionalista diskurzusokról beszélhetünk, amelyeknek rendre az volt — és mind a mai napig az — a feladata, hogy a mindenkori politikai vezetés által megoldani nem kívánt társadalmi problémákról elterelje a figyelmet. Történelem másképpen Miután a keresztény seregek visszafoglalták Budát (1686) és kiűzték a törököket Magyarországról, a Habsburg-uralkodóház — igazi bizánci mintára — sajátjaként osztogatta 81
