Oldal 62 [62]
OCR
testület természetes jogaival el volna látva. Ez az oka, hogy minden tekintetben annyira hátra vagyunk s az újabb kori műveltségnek alig értünk el még küszöbéhez." Ez — s általában a centralisták 1844-1845-ben folytatott tevékenysége —, mint Beksics Gusztáv, a centralisták első történetírója megállapítja, tényleg , közvetlen a nemzet legszentebb érzelmei ellen intézett támadás volt, minden kegyelet és szent hagyomány profanisatioja"," úgyhogy elképzelhető, miként reagált minderre a liberális reformok ügyét támogató és Kossuthot követő vármegyei nemesség, mikor észrevette, hogy kedvenc intézményét maguk a liberális elvbarátaik támadják. Mégis kibékültek egymással a municipalisták és centralisták. Eötvös ugyan még megjelenteti A falu jegyzőjét, de a Reform című munkájában már a megbékülés elvi és gyakorlati feltételeit is kidolgozza. Először is, készséggel koncedalja, hogy Magyarország történeti fennmaradásában sokat köszönhetünk a municipális alkotmányunknak, s hogy ezért nála hívebb tisztelője a municipális szabadságnak nem lehet." Ugyanakkor azt is egyértelművé teszi, hogy a vármegye hatáskörének megnyirbálása egyedül a miniszteri felelősség kiépülésével párhuzamosan történhet. Éppen ez teszi lehetővé, hogy a felek kompromisszumot kössenek. A centralisták államférfiúi bölcsessége enged a politikai aktualitás célszerűségének, s Kossuth is hagyja magát meggyőzni a miniszteriális felelősség bevezetésének szükségességéről." A két párt 1848 áprilisában együtt alakítja meg az első felelős minisztériumot. A második reformnemzedék és 20. század első reformértelmisége: a zsidó értelmiség Max Weber vallásszociológiájában a gazdag, járadékos értelmiség vallásossága mellett említést tesz egy másik fajta értelmiségi csoport vallásosságáról is. Ez a negatíve privilegizalt értelmiségiek vallásossága, ahogy Weber nevezi: paria-intellektualizmusa. A paria-intellektualizmusnak , annyiban azon alapul az intenzitása, hogy a társadalmi hierarchián kívül vagy a hierarchia legalján álló rétegek úgyszólván az archimédeszi ponton — mind a külső rendet, mind a szokásos véleményeket illetően a társadalmi konvenciókkal szemben — vetik meg a lábukat. Mivelhogy őket a társadalmi konvenciók nem kötik, eredeti álláspontot tudnak kialakítani a kozmosz ’értelmérol’, és mivel anyagi szempontokra sem kell tekintettel lenniök, képesek az anyagi megfontolásokon felülemelkedő, erős etikai és vallási patoszra.”” A magyar zsidóság," ezen belül különösen a zsidó értelmiség a magyar társadalom (nem gazdasági, hanem politikai) rendjében , pária" helyzetben, azaz proletár helyzetben volt. Sőt széles zsidó rétegeknek nemcsak politikai, hanem gazdasági státusuk is alacsony volt. Nem hiába hangsúlyozza Jászi öregkori önéletírásában, hogy a fiatal zsidó intellektuelek radikalizálódásának egyik tényezőjét az a meggyőződés jelentette, hogy a dolgozó zsidó kispolgárság és értelmiség nem kapja meg azt a helyet a magyar társadalomban, amely őt joggal megilletné. ? Ez a pária helyzet magyarázza a zsidó értelmiség kimagasló kulturális teljesítményeit, valamint azt, hogy a magyar tradicionalista értékrendtől független álláspontot alakítson ki a , kozmosz értelmének" kérdés62
