Oldal 61 [61]
OCR
kvalitás. , Az ország mechanikájáf" tehát annak erkölcsi kifejtése elé tenni — ítéletem szerint, — annyi, mint az ABC-t nem A-val, hanem Z-nél kezdeni" .?? Ennél világosabban aligha lehet megfogalmazni azt a vallásosságtípust, melyet Weber kollektív etikai forradalmiságnak nevezett, azzal a lényeges kiegészítéssel, hogy itt egyáltalán nem olyan tökéletesedésről van szó, amely egyéni megváltásra vagy üdvre törekszik. Az etikai tökéletesedés szemmel láthatóan nem egy világtól elvonult aszkéta öntökéletesítése, nem a misztikus kontemplatív Isten-keresése, hanem éppenséggel törekvés a világ Isten szándékai szerinti átalakítására. Ebből a szempontból hallatlanul szimptomatikus, hogy Széchenyi 1825-ban úgynevezett , erényszövetséget" kötött Wesselényivel és Esterházy Mihállyal, melynek naplójába írt tervezete ideáltipikus tisztaságában mutatja a transzcendens alap, a filozófiai és az etikai, az önnevelés és a világon belüli aktivitás összefonódását. Rávilágít egy sajátos vallásosságra, amely a két pólust, a morális és a társadalmi forradalmat egyesíteni tudta. A népi-urbánus ellentét archetipikus megjelenése: centralisták és municipalisták A népi-urbánus ellentét Magyarországon először a 1840-es években keletkezett, a vármegye jövőbeli szerepével kapcsolatos vita folytán." A vitában Kossuth állt az alkotmányvédő vármegye oldalán. Vele szemben a nyugatos Eötvös, aki kardot tört amellett, hogy a vármegye hatáskörét csökkentsék és a nyugati parlamentáris demokráciát honosítsák meg. Abban a pillanatban azonban, amikor Kossuth a vármegyéről azt állította, hogy felülmúlja a hasonló nyugati intézményeket, hogy az Ázsiából magunkkal hozott sajátos alkatunkból ered, s ezért mint szentséghez kell hozzá viszonyulnunk, a kérdés a racionálisból a szakralitás szférájába kerül. Márpedig a szakrális az, ami szemben áll a közönségessel, a profánnal. Minthogy pedig a szakralitás, vagyis szentség itt a nemzet emanációja, a kritikát nemzetellenesnek lehet feltüntetni. A vármegyéhez mint intézményhez ettől kezdve azért kell ragaszkodni, mert megfelel a nemzeti sajátosságoknak, s ekként az alkotmányos berendezkedés kialakításakor külön magyar utat lehet ráépíteni. A vármegye mitizálva, esztétizáló-poétikus eszközökkel felmagasztaltatik. Kossuth persze még nem köti össze a nemzet fogalmát a parasztsággal, mint majd azt a népiek teszik. Jóllehet át akarja menteni a nemességet, de nem a reakciós, hanem a liberális nemességet, mégpedig a néppel egyetemben, mely akkor még jobbágyi sorban tengődve az alkotmány sáncain kívül rekedt. Kossuth-tal szemben hangsúlyozza Eötvos, hogy , Míg a’ megyei szerkezet nem más, mint egy pár százezer kiváltságosak előjogainak summázata: addig én azt a" nép" érdekében működő institutionak tartani nem fogom; hanem tartani fogom a’ legaristocraticusabb intézetnek, melly valaha a’ világon létezett? Eötvös arra is rámutat, hogy ami a nemzeti géniusz alkotásának látszik, valójában elmaradottságunk jele, sőt annak okozója: , hogy a köztünk s más művelt nemzetek között létező különbséget rövidebben mondjam ki: Magyarországon nincs nemzet; nincs kormány; nincs oly törvényhozás, mely egy alkotmányos törvényhozó 61
