Stranica 60 [60]
OCR
ség gondolata — helytelen értelmezésének talaján felépült államokat, hogy annak eredménye egész civilizációnk és vallási alapjának kétségbe vonása. Eötvös társadalomelméletével itt nem kell tovább foglalkoznunk ahhoz, hogy belássuk: ez az elmélet tényleg olyan, mint a weberi értelemben"? vett , világon belüli aszkézis", vagyis az Isten akaratának megfelelő, világon belüli aktivitást teoretizálja. Eötvös államelmélete inkorporálja az erkölcsöt mint az állam alapját, s azt a valláshoz köti. Teológiai és dogmatikai kérdésekbe nem bocsátkozik, de államelmélete a keresztény valláson és keresztény polgáriasodás bázisán nyugszik. Az intellektuális vallásosság másik magyar alakja Széchenyi. Ő azt az utat testesíti meg, melyet Weber etikai forradalomként ír le. Olyan törekvés ez, amely a világ megváltását nem politikai, hanem etikai forradalom útján kívánja elérni. Köztudomású, hogy Széchenyi ifjúkorában az előkelő járadékosok internacionális hedonista életvitelét folytatta, s csak körülbelül huszonnyolc éves korában tért meg." Ezt követően valami csodálatos egységet volt képes létrehozni a két, egyébként belső lényegük szerint divergáló forradalmiság, a társadalmi és a morális forradalom között. Nála a vallásosság egyértelműen azonos az isteni küldetéssel, mely egyaránt irányul önmaga morális tökéletesítésére, és a magyarság erkölcsi-politikai felemelésére. A nemzeti bűnök ostorozása valóságos felhívás közgyónásra, permanens ,,confiteor manifestum", de egyben az erős fogadalomra is, hogy megjavulunk. Ez teljesen katolikus vonás. Ő egy nemzeti főpap szerepét veszi magára, bűnbánatra szólít s rögtön arra, hogy a gyakorlatba ültessük át gyónásunk erős elhatározását arra, hogy többé nem vétkezünk. A vétkek nála a nemzeti hibák: szalmatűz-lelkület, gyűlölködés, lelki restség stb. Ezért — és ez egyedülálló — nála a bűnbánat uno actu pozitív alkotómunkát jelent: , akármily alacsonysorsú legyen is valaki, mindenkinek tehetségében áll, — s ez mily kellemesen hevítő önérzet! — nemzete erejét nagyobbítani. De ezt mindenki csak a maga természetétől kijelölt álláshelyének tökéletes betöltése által teljesítheti." , Csak az boldog, aki "teremt" s ennélfogva csak az, aki Istennek napszámosa"." A teremtés pedig mindenkinek adva van. Oly , teremtő elragadtatást", mint Pheidias vagy Newton érzett, midőn alkotott, , többé-kevésbbé minden alkotó, cselekvő ember érez, habár csak egy fát ültetett is a nagy egésznek dicsőbb kifejtésére". Minden munkát így in maiorem Dei gloriam kell végezni. Mert a munka aktív bűnbánat. Az is igen érdekes nála, hogy a kiművelt emberfőkről szóló tézisét hogyan is fogja fel. Először is ez nem azonos az elméleti tudással: a ,, közértelmesség a sokaságot a metafizika, a teória és a képzelet veszélyes hínáraiból a fizika, a praxis és a valóság józan határaiba vezeti".? A fizika ugyanis megérteti az emberrel, hogy az emberi társadalomban nincs tökéletes egyenlőség, a praxis megmutatja, hogy nincs Utópia és Eldorado, a valóság pedig fényt derít arra, hogy az emberi fejlődés minden fokán elérhető a megelégedettség. Egyszóval a közértelmesség a nem-privát okosság, amelyről egy helyen elmondja, hogy e szónak nincs párja az angol, az olasz, a francia stb. nyelvben és elmagyarázza egy egyszerű parasztember példáján, hogy az okosság nem azonos a sokat tudással." Az okosság, a nyilvános vagy közértelmesség ugyanakkor erkölcsi 60
