Oldal 59 [59]
OCR
nak. Mióta a modernizáció bárhol a világban napirendre kerül, mindenütt ugyanezt a hasadást találjuk. Az első reformkori értelmiség ethosza A magyar reformkori értelmiség gazdasági-szociális státuszát tekintve járadékos volt, de életének értelmét, hivatását egy sajátos küldetésben látta, melynek célja az ország politikai, gazdasági és kulturális felemelkedésének a szolgálata volt. Ez a sajátos ethosz különbözteti meg a magyar (és egyébként az orosz, a kelet-európai, sőt a perifériákon élő) értelmiségit a nyugat-európai intellektueltől (aki primer irányultságában , csupán" szakértelmiségi).!? Ezek az értelmiségiek valóban Isten eszközei akartak lenni a világban, mégpedig politikusként, sőt a politikát magát is jobbára úgy fogták fel, mint Petőfi a maga hivatását, amikor így fogalmazott A XIX. század költőiben: , Ujabb időkben isten ilyen / Lángoszlopoknak rendelé / A költőket, hogy ők vezessék / A népet a Kánaán felé." A Kánaán ekkor egyértelműen a Nyugatot jelentette a számukra. Eötvös a Szalay Lászlóról tartott emlékbeszédében kristálytiszta világossággal fogalmazta meg egy egész nemzedék eszményét, mely azt — az 1830-as országgyűlés után és Széchenyi hatására — eltöltötte: ,, Kiemelni hazánkat a tespedésből, melybe az süllyedett — odaállítani azt Európa legelső népeinek sorába: ez, mit előbb ábrándnak gondolánk, most lehetőnek látszott, s ifjúi szíveink feldobogtak a gondolatra, hogy mi is kinyújthatjuk kezeinket a valódi dicsőség után." Eötvös számos megnyilatkozásából kiderül, hogy ő és elvbarátai a maguk politikai tevékenységét egyértelműen szolgálatnak tekintették, mégpedig annyiban vallásos irányultsággal, hogy meg voltak győződve arról, hogy nekik a Gondviselés akaratát kell kifürkészniük, hogy eszközeként az Ő akaratát teljesítsék. Kétségtelenül nem voltak teológusok vagy teista filozófusok, nem törekedtek önálló vallásfilozófia kialakítására, de társadalomelméletik vallásos alapon nyugodott. Eötvös szerint minden állam valamely vallási képzet alapján épült fel: , Következőleg az államra is mindig veszélyes, ami a nép hitfogalmait megingatja, s egy államszerkezeti forma sem felelhet meg a sztikségeknek, ha az állam nélkülözi azon erkölcsi biztosítékot, melyet csupán a vallástól kölcsönözhet"?! Posztulátumként deklarálja azt is, hogy , egész polgáriasodásunk keresztényi."? És éppen mivel történetszociológiai szabályszerűségként tartja, hogy , a vallás fogalmainak változását sziikségképp mindig az összes társadalmi rend változása, s ezt az állam átalakulása követi: éppen úgy az állam teljes átalakítása a társadalmi rend és vallásos fogalmak teljes átalakulását vonja maga után. S amint minden civilizáció bizonyosan vallási fogalmak alapjára van építve: lehetetlen ezeket megváltoztatni, anélkül, hogy velök együtt a civilizáció is el ne enyésszék, amely e vallási fogalmakon nevelkedett"? Aggódik a jövő miatt, mivelhogy a kereszténység az egész európai civilizáción rajta hagyta pecsétjét, kivéve az államot. A kereszténység , országa nem e világból való", ezért az állam a polgárosodás alapjául szolgáló vallásos elvektől függetlenül fejlődött. A 19. század uralkodó eszméi pedig Eötvös meglátása szerint akarva, nem akarva olyan államberendezkedés felé sodorják az ezen eszmék — így a szabadság, az egyenlőség és a nemzeti59
