Oldal 57 [57]
OCR
Ha nem tévedünk, Litván György és Gyurgyák János fejében is a Huszadik Század és a Társadalomtudományi Társaság szociológusai jelenhettek meg," ! mikor a 20. század fordulójára tették a hasadás keletkezését. Annál is inkább, mivel Litván volt az első kiadója a 20. századelő szociológusainak írásaiból közreadott válogatásnak, s ismerte Horváth Zoltán Magyar századforduló című művét. Horváth nevezte a fent nevezett szociológusokat a , második reformnemzedéknek", s emlékezett a Társadalomtudományi Társaság 1906-os szakadására is,'? amikor 37-en kiléptek a társaságból, és új kört alkottak Magyar Társadalomtudományi Egyesület néven, mondván: , magyar hazafiaknak, komoly férfiaknak nincs ott többé mit keresniük." S nyilván Gyurgyákot is ez vezethette, mivel 6 is foglalkozott a 20. század elejének szociológusaival. Csak abban tévedtek mindketten, mint mindjárt látni fogjuk, hogy ez a szakadás az értelmiség két csoportja között akkor, a 20. század fordulója táján keletkezett volna. De még említsük meg Borbándi Gyulát is, aki a népi mozgalomról írott könyvének alcímét úgy fogalmazta: , A harmadik reformnemzedék"," abban szintén kitérve a népi-urbánus ellentétre. A pártállami időkben ez az ellentét természetesen látensen létezett, csak , folyosói szümpoziumokon", és anekdotákban lehetett érzékelni. A rendszerváltás nyomán azonban az történt, hogy a nemzeti—urbánus ellentét politikai, mégpedig pártpolitikai síkra terelődött. A népiek az MDF-ben tömörültek, az urbánusok fő helye pedig az SZDSZ lett. Ma, a rendszerváltó pártok eltűnése után, az ellentét a Fidesz-nem-Fidesz dichotómiában jelentkezik. A Fidesz fülke-forradalmával szemben, amely a magyar érdekekre apellál akár az EU-val szemben is, az ellenzék a Nyugathoz és az EU-hoz fordul, és körülbelül ugyanazzal az érveléssel, mint hajdan Eötvös kimutatta egyes nemzeti ideálok elmaradottságát a Nyugathoz képest (mint mindjárt látni fogjuk), elveti a Fidesz-kormanyzat befelé forduló, elmaradott magyarkodását. Haza vagy haladás? Haza és haladás? Vagy haza vagy haladás? Legáltalánosabb elvi szinten a fő cél, amelyet a mindenkori reformértelmiség maga elé tűzött, nem volt más — és ma sem más! —, mint a fejlett nyugati országokhoz való felzárkózás. E cél elérése kapcsán a következő teljesen reális problémák és dilemmák vetődnek fel: 1) milyen ütemben lehetséges és kell felzárkózni; 2) ehhez milyen eszközök állnak rendelkezésre; 3) melyik nyugati modell követendő (amerikai, angol, francia, svéd), akár eltérően különböző részterületek (pl. az iskolarendszer, helyi igazgatás stb.) szerint is; 4) hogyan kell a kultúrát átalakítani az iskolarendszertől a művészeti életen át a börtönviszonyokig (kulturális identitás). Ezek azonban nem sajátos magyar problémák, hanem mindenütt felvetődtek és napjainkban is felvetődnek, amikor egy periférián vagy félperiférián elhelyezkedő ország, nép, etnikum vagy nemzetiség egy fejlettebb kultúrával találkozik."" Magyarország a 19. században a félperifériához tartozott, ahol a nyugati országok fejlett kapitalizmusa kihívásként jelent meg, s az értelmiség, mélyen átélve országa megkésettségét és elmaradottságát, életének belső értelmévé tette azt az etikai maximát, hogy hivatása országát az elmaradottságból kiemelni. Ily módon alakul ki a sajátos értelmiségi ethosz, sőt 57
