Stranica 56 [56]
OCR
Mármost a népi-urbánus vitát sokan és sokszor úgy egyszertsitették le, hogy az a zsidó és a magyar származású értelmiségiek között feszülő ellentét volt. De ennek az értelmezésnek hiányos volta rögtön feltűnik, ha észrevesszük, hogy a népi oldal folyóiratának, a Válasznak egyik főszerkesztője, és a népi írók forradalmi szociográfiáinak kiadására Magyarország felfedezése címmel sorozatot indító Sárközi György zsidó származású volt, hogy továbbá ugyanide csatlakozott Vas István, a költő, aki egyszerre vallotta magát kommunistának, katolikusnak és zsidónak." A másik oldalon, a Szép Szó folyóirat körül tömörülők között pedig megtaláljuk nemcsak a zsidó származású személyeket (Ignotus Pál, Hatvani Bertalan, Fejtő Ferenc, Halász Gábor), hanem pl. József Attilát, Cs. Szabó Lászlót vagy Márai Sándort is. Ha a két szekértábor közti ellentét tartalmi okaira kérdezünk, akkor úgyszólván megengedhetetlen leegyszerűsítéssel a következőt mondhatnánk. A népi tábor hívei az urbánusokat a korszerűtlenné vált — vagy pontosabban az általuk az 1919-es kommunista rezsim tanulságai után korszerűtlennek érzett — marxizmussal való , kacérkodásuk" miatt támadták, valamint azt lobbantották szemükre, hogy doktriner marxista szemléletük miatt nincs érzékük a magyar társadalom valódi problémái iránt, amelyek közül a legsúlyosabb a földkérdés és a magyar parasztság lehetetlen helyzete volt. Erdei Ferenc e vádat később úgy fogalmazta meg, hogy az urbanusoknak eszménye , a nyugati mintájú haladás elve", ezáltal eloldva magukat a magyar valóságtól. A , parasztság felé meginduló népi mozgalommal csak addig a pontig érzett rokonszenvet, ameddig az merőben csak az agrárviszonyok kérdéseit hánytorgatta. Abban a pillanatban, mikor általánosabb radikalizmusnak adott hangot, mint magas urbánus világ fordult vele szembe és a magas eszmék ellen való reakciónak látta benne térekvéseit”.’ A másik oldalon az urbánusok azt nehezményezték, hogy a népiek a súlyos társadalmi problémákat nem szociális szempontból vitatják, hanem magyarságvédő aspektusból, ami a társadalmi problémát faji kérdéssé értelmezi át, s ez antiszemita gyanús. Az urbánusok úgy fogták fel magukat, mint akik a városi életformát, a nyugat-európai szellemi tájékozódást képviselik a népiek , nyers, földhözragadt, szűk látókörű, provinciális szemléletével" szemben." Szalai Erzsébet szerint úgy látszik, hogy a , magyarosok" és a , nyugatosok" közötti ellentét a két világháború között kezdődött. Ha azonban elolvassuk azt az interjút, melyet Litván György adott a 2002-es választások másnapján az Élet és Irodalomnak — igen jellemző címmel: Két Magyarország —, ott azt találjuk, hogy ez a kettészakadás nem most keletkezett: , a magyar társadalomnak a jelenlegi lelki- és eszmeállapota (...) tulajdonképpen az utolsó száz év terméke." Még Gyurgyák János is észleli a feszültséget a két irányzat között: , 4 19. század végétől kezdve ugyanis fiiggetlenségiek álltak szemben kiegyezéspártiakkal, urak parasztokkal, majd radikális progresszívek állagörzőkkel, népiek urbánusokkal, nemzeti kommunisták internacionalistakkal, nemzetiek’ "liberálisokkal", súlyos Orbán-fóbiában szenvedők vakhitű orbánistákkal, kölcsönösen tagadva mindazt, amit a másik képvisel, s kölcsönösen kitagadva a nemzetből egymást, hazaárulónak, hitszegőnek vagy éppenséggel reakciósnak, fasisztának, nacionalistának bélyegezve a másikat. Mindeniitt csak megvetés, ellenszenv, rosszindulat, gyűlölet és meg nem értés." 56
