Oldal 33 [33]
OCR
Hogyan tudja értékelni a rendelet indoklását, és a rendelettel kapcsolatos — akár kormányzati, akár ellenzéki — kommunikációt? — Az indoklás azon alapult, hogy ezeket az embereket segítő szándékkal beterelik az ellátásba, ami nem valósult meg. Az utcán élő hajléktalanok többsége nem jött be az ellátásba október 15-e után. Az volt a kommunikáció lényege, hogy a szállásokon mindenkit el tudnak helyezni. Statisztikailag, országos szinten valóban van elég férőhely: Magyarországon 3000 utcán élő embert mértek föl, akit érint ez a rendelet, és megközelítőleg volt is annyi plusz férőhely. Ez statisztikailag stimmel, de területileg biztosan nem, területileg nincs lefedettség. Tolna megyében szinte alig van férőhely, Dombóváron csak nappali melegedő van, Szekszárdon van talán 25 főnek férőhely — öt fő női, húsz fő férfi — egy egész megyében. És Dombóváron is vannak hajléktalanok, a nappali melegedőbe bejárnak 30-an, 40-en, de éjszakára nem tudják hol meghúzni magukat. Országosan tehát van elég férőhely, de Dombóváron nincsen. Itt nem tudja a rendőr azt mondani a hajléktalannak, hogy ne a közterületen aludjon. De nehogy azt gondoljuk, hogy csak Magyarországon van ez a szigor, Angliában — mert ott is zavarja az embereket, hogy valaki az utcán alszik — nemrég vezették be azt a szabályozást, hogy a rendőrségnek sok esetben bírságolnia kell a hajléktalanokat. A különbség az, hogy a hatóságok tárgyaltak a szociális ellátókkal. Ott egy erősebb párbeszéd tudott kialakulni. Magyarországon mindig másként működött: itt mindig megpróbálnak valamit erővel, de amikor látják, hogy nem működik, a végén csak leülnek a tárgyalóasztalhoz, hogy átgondolják az érdekelt felekkel, hogyan tud majd működni a rendszer. Ráadásul most valószínűleg változások elé is nézünk, mert a rendelet nem hozta meg a várt eredményt, a hajléktalanok nem jöttek be az ellátásba, és a Kaposvári Törvényszék az Alkotmánybíróságtól normakontrollt kért." Mivel magyarázható, hogy az utcán élő hajléktalanok nagy része nem veszi igénybe az ellátást? — Minket is meglepett, én is több emberre számította, az utcai munkások is több emberre számítottak, aki be fog jönni, de sok emberben olyan erős bizalmatlanság alakult ki, annyira idegen az életformájuk az intézményes ellátástól, hogy gyakorlatilag nem lehet megszólítani őket. Egy intézményrendszerben vannak szabályok; ott, ahol 70-80 ember alszik éjszaka, szabályokat kell hozni — ha keveset is — és azokat be is kell tartatni. Be kell látni, hogy ez a réteg nem akar bejönni, és ezt el kell fogadni. A hajléktalanellátáson nem lehet úgy módosítani, hogy ennek a rétegnek jó legyen. Az a mindig visszatérő kritika, hogy lopnak és verekednek a hajléktalan intézményekben. Nálunk az éjjeli menedékhelyen van portaszolgálat, van páncélszekrény, mindenki lerakhatja a telefonját, értékeit, borát, aztán reggel, amikor elmegy, átnézheti, és aláírja, hogy mindent hiánytalanul átvett. Ha csomagja van, azt a raktárba teszik, és ugyanígy felcímkézik az ő nevével. Ügyeletesek vannak, nagyrészt be vannak kamerázva az intézmények, tehát az, hogy lopnak és erőszak van bent, a legritkább esetben fordul elő. A hajléktalanok is rögtön szólnak: ha az egyikük rosszul szól a másikhoz, a harmadik rögtön megy az ügyeleteshez, hogy jöjjön, mert verekedés lesz. A hajléktalanok 33
