Stranica 31 [31]
OCR
A különböző, ezen a területen működő ellátórendszerek — munkaügy, lakásügy, egészségügy, drogprevenció — mennyire érnek össze, mennyire sikerül őket harmonizálni állami és szakmai szinten? — Szakmai szinten működik az egyeztetés, együttműködünk drogprevenciósokkal, az önkormányzattal, de állami szinten csökevényes maradt a szabályozás. Van például egy sor idősotthon, ahova csak azt veszik fel, akinek nincs alkoholos előtörténete, és aki képes kifizetni a több százezres térítési díjakat. Akik szociálisan valóban rászorulnának, akiknek alacsony a jövedelmük, esetleg korábban alkoholproblémái voltak, demenciájuk van, azokat egyik intézmény sem fogja felvenni. Ma egy állandóan jelenlévő probléma: behoznak faluról egy embert a kórházba, a műtét után a betegszállító hazavinné, de a családja nem vállalja az ápolását, nem fogadja vissza, vagy hogyha egyedül él, és olyan romos a haz, a betegszállító nem hagyja ott egyedül. Vis-szaviszik a sürgősségire, ahonnan telefonálnak nekünk, hogy egy ember hajléktalanná vált. Amikor kialakult a hajléktalan-ellátás, akkor egy jól működő pszichiátriai ellátás volt Magyarországon; olyan-amilyen, a szocializmusból örökölt, zöld csempés épületekkel, kigyúrt emberekkel, akik pszichiátriai betegként tekintettek arra is, akivel csak el kellett volna beszélgetni, de volt. Aztán a magyar állam elkezdte leépíteni ezt a rendszert, utolsóként a Lipótmezőt számolták fel. Ezek az emberek, akiket Lipótmezőről kitettek, és haza nem mehettek, mind az utcára és a hajléktalan-ellátásba kerültek, de ott sem oldódott meg a helyzetük. Hozzá kéne nyúlni a pszichiátriai betegek ellátásához, amire törekszik is a minisztérium. Jövő év elejétől lesz hatályos, hogy a bentlakásos pszichiatriai intézeteknek előre kell sorolniuk a hajléktalan embereket, tehát nem maradhatnak akár évekig ellátás nélkül az utcán, amíg sorra nem kerülnek. A családsegítők munkáját is megpróbálják arra hangolni, hogy figyeljenek oda, kit veszélyeztethet, hogy éveken belül belezuhan a hajléktalanságba. Korábban előfordult, hogy felhívtak, hogy összedőlt egy idős úr háza, el kéne helyezni — miközben évek óta jártak ki hozzá, észrevehették volna, hogy rossz állapotú a ház, jelezhették volna, hogy figyeljünk oda, adjuk be a bácsi kérelmét önkormányzati lakásra vagy a jelentkezését egy idősotthonba. Tehát nagyon sok munkával, nagyon sok egyeztetéssel rendbe kéne tenni a szociális ellátórendszert, úgy ahogy van. Az elmúlt években, Czibere Károly államtitkár idején elindult egy nagyon pozitív folyamat, az EMMI nyitott, befogad szakmai javaslatokat, folyamatosak az egyeztetések, de a törvények megalkotása, módosítása már egy más közegben zajlik. Támaszkodhatnak-e nemzetközi mintákra? — Nyugat-Európában nincs a magyarországihoz hasonló hajléktalan-ellátás. Ott csak egy következménynek tekintik, ha valakinek lakhatási problémái keletkeznek az egyéb szociális problémájából. Valószínű például, hogy nem oldjuk meg a helyzetet, ha egy pszichiátriai beteget, akit kiraknak otthonról, felveszünk a hajléktalan-ellátásba — neki nem az az elsődleges problémája, hogy hajléktalan, hanem hogy pszichiátriai kezelésre szorul. 31
