Page 27 [27]
OCR
Hajléktalan-ellátás Magyarországon Beszélgetés Hajdu Krisztiánnal, a Támasz Alapítvány szakmai vezetőjével Hogyan alakult ki Magyarországon a hajléktalanellátás? — A hajléktalanság a 19. század végétől folyamatosan nyomon követhető probléma hazánkban. Az első éjjeli menedékhelyet a szabadkőművesek nyitották meg az 1880-as évek végén. Egy 1933-as csendőri jelentés kiemeli, hogy télen a csendőrnek nem szabad kint hagynia a hajléktalan embert az utcán. A kommunista hatalomátvétel után viszont az volt a hivatalos álláspont, hogy mindenki tud dolgozni, aki akar, aki viszont nem dolgozik, az lumpen. Az 1970-es évektől persze születtek rendőri utasítások, hogy a hajléktalan embereket a rendőrnek mindenképp el kell vinnie. A későbbi SZDSZ-hez köthető kör is beszélt róla, hogy vannak emberek, akiknek nem megoldott a lakhatásuk, az első tanulmányokat 1978-1980-ban Demszky Gábor írta a szegénységről és a hajléktalanságról.! 1989ben Ferge Zsuzsa vezetésével indult az első szociális munkás képzés Szekszárdon? — mikor elvileg nem is kellett volna szociális munka, mert nem volt szociális probléma. Hivatalosan tehát nem volt hajléktalanprobléma, de nem hivatalosan voltak hajléktalanok. Rejtetten létezett ez a réteg: vidéken vályogházakban, cirkuszi kocsikban, a városokban pedig munkásszállókon éltek ezek az emberek, a , közveszélyes munkakerülőket" börtönbe vitték, másokat kényszeralkohol-elvonókra, pszichiátriára zártak. A romániai forradalom idején sok magyar szökött át Magyarországa, főként Budapestre — akiknek nem volt itteni kapcsolatuk, vasúti várótermekben húzták meg magukat. Ekkor alakult ki Budapesten egy összefogás — ennek tagja volt számos szociológus, közéleti személyiség mellett Győri Péter és Nagy Bando András, aki később díjat is kapott? —, mely felhívta a figyelmet erre az embertömegre. Evvel kezdődött a hajléktalan-ellátás, és ekkor kezdődött a hajléktalan-ellátás problémája is, hiszen hirtelen rengeteg szállásra volt szükség: ezeket az ekkor megürült munkásőr laktanyákban, úttöröházakban hozták létre — az első szállást Csillebércen alakitották ki. Ma is ez az örökség él tovább: Pécsett a Gomba utcai férfi éjjeli menedékhely egykor a munkásőrség lőszerraktára, a Rét utcai ápoló otthon pedig a munkásőrség laktanyája volt. Pécs a bányászváros-jellegéből adódóan nagyon megsínylette a rendszerváltozást. 1950-es évektől a város lakosságát a bányászatra alapozva mesterségesen felduzzasztották, ekkor alakult ki Uránváros, Meszes, Kertváros. A rendszerváltozáskor aztán bezárták az uránbányát, a szénbányát, lassan elsorvadt a bőrgyár, a kesztyűgyár, a húsüzem, mindez pedig növelte a szegénységet és kihatott a hajléktalanügyre. Pécsett most is jóval magasabb a hajléktalanok aránya, mint az ország nyugati régióiban: 27
