Oldal 14 [14]
OCR
A globális küzdőtéren további kihívásként jelennek meg Európa számára Kína birodalomépítési törekvései és az ukrajnai válság. Kasznár Attila, illetve Fedinec Csilla és Gönczi Andrea alapos elemzései arra figyelmeztetnek: ha meg akarjuk érteni ezeket a problémákat, nélkülözhetetlen a politikai kultúra, és a mögötte meghúzódó értékrendek és világképek beható ismerete. Ökológiai válság A nagypolitika súlyát elismerve sem hagyhatjuk háttérbe szorulni a környezeti problémákat. Lányi András alapvető fogalmaink újragondolását tartja szükségesnek. Mivel a fejlődés fogalma eleve az erőforrások bővülésével, az életlehetőségek gyarapodásával járó változást jelent, a fenntarthatóság kiemelése felesleges szószaporítás, ami eltereli a figyelmet arról, hogy a kapitalista gazdasági és társadalmi rendszer nem fenntartható. Az ökológiai rendszerváltás azt jelenti, hogy a fejlődést egészen új alapokról kell újrakezdeni: a fogalmi váltás a legradikálisabb intézkedéseket vonja maga után. Tóth I. János nem veti el a fenntartható fejlődés terminusát, annak meghatározását a jövő nemzedékek szükségleteihez, illetve a Föld ökológiai eltartóképességéhez köti. A jelenleg uralkodó globalista felfogással szemben a fenntarthatóság lokalista értelmezésére tesz javaslatot: amellett érvel, hogy a nemzetközi szervezetek helyett a helyi, regionális és állami szintek döntéshozatali lehetőségeit kell tágítani. Még apróbb léptékben gondolkodik Erdős László, az egyéni felelősség szerepét hangsúlyozva. Bár tudjuk, hogy a multinacionális cégek súlya hatalmas — az 1988 óta az üvegházhatású gázok kibocsátásának feléért például mindössze 14 nagyvállalat felelős! — az egyéni belátás szerepe mégsem elhanyagolható: tudatos polgárként, választóként, fogyasztóként a döntéshozói szinteken is kikényszeríthejük a változást. A kötetet abban a reményben adjuk át az Olvasónak, hogy kapcsolódni kíván majd a megkezdett párbeszédhez, továbbgondolva a megfogalmazott érveket és a felvetett javaslatokat, szélesítve a diskurzus kereteit. Másfelől a szerkesztők közel sem bujtatott szándéka, hogy felmerüljön az Olvasóban is a kérdés: vajon mit tehetünk azért, hogy ne ilyen legyen a jövő gyermekkora? Ha így lesz, nagy lépést tettünk efelé, hogy valamennyiünk számára otthonosabbá tegyük Magyarországot és Közép-Európát. Pécsett, 2019 márciusában Erdős Zoltan, Kind! Melinda 14
